Szolgálat 45. (1980)

Eszmék és események - A Küng-eset lényege (Hans Urs v. Balthasar)

mozdítja a meggondolatlan és felelőtlen szexuális érintkezést. Ezért nemcsak a felelős szülői magatartás terén való „elóhaladásnak“ kellene tekinteni, hanem igazi veszélynek is. A szexualitás emberi és erkölcsi problémáit nem oldja meg.

Ha ezeket a különféle módszereket józanul összehasonlítjuk, talán nagyobb megértést fogunk tanúsítani a „Humanae vitae“ enciklika és az időszakos megtartóztatás „természetes“ módszere meg az ún. „természetellenes“ módszerek megkülönböztetése iránt. Az enciklika az igazi keresztény házasság mellett és a hedonisztikus ellaposodás ellen száll síkra. Ez teljesen helytálló, ha a kivitelben, főleg az egyes konkrét módszerekre vonatkozólag, árnyaltabb tárgyalást kívánnánk is.

Bármilyen kényesek a fogamzásgátlás problémái, éppen ma szükséges, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk róluk. Különben az Egyház sok ember előtt hitelét veszti, amikor a kellő határozottsággal föllép a magzatelhajtás vagy éppen gyermekgyilkosság ellen. Az abortusz semmiképpen sem tekinthető a fogamzásgátlás lehetséges alternatívájának. De arra sem kerülhet sor, hogy katolikus emberek a tanítóhivatal iránti engedelmességből lemondanak a hatékony fogamzásgátlásról, s végül aztán nem látnak más kiutat, mint az abortuszt. Az Egyháznak nem szabad csak arról beszélnie, hogy mi tilos, hanem járható utat is kell megjelölnie a mai ember nehézségeinek megoldására.

Hans Rotter

(Rövidített fejezet „Konflikte um das Leben“ c. könyvéből. Tyrolia-Verlag 1976)

A KÜNG-ESET LÉNYEGE*

Az, ami sokakra derült égből lecsapó villámként hat, a valóságban csak végpontja egy több mint tíz esztendős, tragikus és erőteljes vitának. Ha valaki erről a vitáról tárgyilagos ítéletet akar magának alkotni, föltétlenül el kell olvasnia azt a csaknem kétszáz oldalas dokumentációt, amelyet a német püspöki kar a hittani kongregáció nyilatkozatának mellékleteként kiadott és titkárságuknál (Kaiserstr. 163, D-5300 Bonn) kapható. Ez tartalmazza az összes lényeges iratokat 1967-től 1979-ig. Elfogulatlan tanulmányozása közben sok lényegtelen dolog viszonylagossá válik, és világosan kibontakoznak az igazi frontok. (A továbbiakban ennek oldalszámait idézem.)

Az ember bosszankodhat azon a bizonyára igen kevéssé ízléses módon, ahogyan Küng a pápai hivatalt, sőt a pápa kereszténységét a nyilvánosság előtt megkérdőjelezi, és arra a teljesen ferde gyanúra juthat, hogy a tanári megbízatás megvonása az ezért kijáró bosszú. Bosszankodhatunk azon a tiszteletien hangon, ahogyan Küng a hittani kongregáció képviselőihez szól, még inkább nyakasságán, hogy kérdéseiket meg a püspökök kérdéseit folyvást megvála* A jeles svájci teológus ezt a cikkét a Frankfurter Allgemeine Zeitung c. lapba dec. 22-én írta a hittani kongregáció nyilatkozata után. Kissé rövidítve közöljük. — Felhívjuk olvasóink figyelmét Szabó Ferenc ismertetésére a „Christ sein“ c. könyvről 32. számunkban, ahol további elemzést találhatnak Küng nézeteiről.

80