Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Victor Dammertz: Benedek - egész Európa védőszentje

talanságot palástolt. A Pax Benedictina más formában és mélyebb értelemben akar oltalmat nyújtani. Azért inti Benedek szerzeteseit, hogy különös figyelemmel fogadják be a szegényeket és zarándokokat (a latin szó nagy általánosságban „idegent“ is jelenthet), vagyis azokat az embereket, akik annak idején leginkább voltak a kizsákmányolás jognélküli, védtelen áldozatai, és nyújtsanak nekik biztonságos otthont. „Mert bennük inkább fogadják be Krisztust, mint másokban.“ Benedek úgy véli, hogy a gazdagok és hatalmasok úgyis megszerzik a tekintélyt maguknak (Regula 53,15)). Ma ugyan nincs állam, amely a Pax Benedictina értelmében menedékjogot ismerne el; de Isten egyedül a tudója, hogy a kolostorok falai mögött hány igazságtalanul üldözött talált menedéket a fogdmegek elől, és talál még ma is.

A védteleneknek és nincsteleneknek segítséget nyújtó vendégszeretet manapság sem idejét múlt, sőt egyes országokban és földrészeken nagyon is időszerű. De sok helyen megváltozott a jelentősége. Sokan keresik fel a kolostorokat, hogy egy békét kereső és arra törekvő közösség környezetében (Regula, Előszó 17) életük lázas hajszájában egy kis nyugalmat találjanak, magukba szánjanak, és az Isten előtti csendben újra irányt keressenek életüknek. Kell, hogy a bencés kolostorok — ma inkább, mint valaha — olyan helyek és központok legyenek, ahol az emberek megtalálhatják a békét: békét önmagukkal, Istennel és a környező világgal. A vendégszeretet — úgy, ahogy Benedek értelmezte és szerzeteseinek nagyon szívügyévé tette — ma is, mint annak idején, igen keresett és szükséges szolgálat a béke érdekében. A dicsőítés és tisztelet, amivel ma Benedeknek mint a béke követének áldoznak, állandó kihívás azoknak a férfiaknak és nőknek, akik szerzetesi fogadalmaik által az ő szabályai követésére kötelezték el magukat.

UNITATIS EFFECTOR — az egység építője. Ez a második megtisztelő cím, amellyel a pápa Szent Benedeket illeti. Az egység szolgálata kicsiben kezdődik, és aki kis dolgokban egységet tud teremteni, eredményesen járul hozzá a nagy dolgok egységéhez is. A szerzetesek közösségének kicsiségekben való összhangja nagyon szívügye volt Benedeknek, és mint súlyos felelősséggel terheli meg vele az apátot: „Aki szabadnak született, ne részesüljön semmilyen előnyben azzal szemben, aki mint rabszolga lépett be... mert akár rabszolga, akár szabad ember: Krisztusban mind egyek vagyunk, és az egy Úr uralma alatt mint katonák és rabszolgák ugyanazt a terhet viseljük; Istennél ugyanis nincs személyválogatás ... Az apát ezért mindenkit egyformán szeressen, és erényeiknek megfelelően mindenkivel egyformán bánjon“ (Regula 2,18-22). Kolostorában Benedek nem tűrt el sem faji, sem társadalmi megkülönböztetést.

Amit ebben a fejezetben tanít, azt életével be is mutatta. Gergely pápa, aki egyhelyütt kifejezetten dicsérettel említi is a Benedek tanítása és élete közötti tökéletes összhangot, egy roppant kedves kis történetet hagyott ránk, amely éppen a fent idézett szabályt szemlélteti. Egyszer egy gót — a régi rómaiak szemében neveletlen barbár — felvételét kérte a subiacói kolostorba, aminek

7