Szolgálat 45. (1980)

Az egyház szava - Szent Benedek a hivatásról (Farkasfalvy Dénes)

konkréten testet öltött, ennek a kapunak, ennek az átjárónak is élő valakinek kell lennie. A kapu állandóan tárva van, és nem vagyunk kötelesek az anyáról is mindig kifejezetten megemlékezni, ha a Fiúhoz imádkozunk. Mégis milyen bölcs dolog ettől az anyától újból megtanulni, hogyan lehet Fiával leginkább találkozni. Igenünknek makulátlannak kellene lennie, mint ahogy Szent Pál az Egyházat, Krisztus jegyesét „szeplőtelenének nevezi (Ef 5,27). Hozzáfűzhetjük, hogy az Egyház egyetlen tagjában sem teljesen makulátlan, kivéve prototípusában, Máriában.

Azért buzdítunk minden hívőt, kérjék mindig újra az Üdvözlégyben, hogy megközelíthessék „méhének gyümölcsét“; emlékezzenek meg az Úrangyalában „igen“ szaváról és Istennek benne történt megtestesüléséről; szemléljék az olvasóban az üdvösségünkre vonatkozó isteni titkokat az ő szemével. Az ilyen ima mentes minden rajongástól, ami tekintetünket a lényegestől, Isten lényétől és művétől elirányíthatná. Sokkal inkább a valódi keresztény elmélkedésre tanít, azaz szerető elmélyedésre Isten titkaiba, megtestesült szeretetébe, ami csak viszontszeretetet fakaszthat. Mikor így engedjük, hogy Mária belevonjon ebbe a viszontszeretetbe, közreműködünk abban, hogy a világ Isten országává váljék, vagyis szeretetének tökéletes uralma alá kerüljön. Isten Anyjának tiszteletében végeredményben a kereszténységnek erről a középpontjáról van szó. Bárcsak amint egykor Krisztust szülte a világnak, manapság is újból megnyitná a hozzá vezető utat, hozzá, aki áldott legyen mindörökké (Róm 9,5). így áldjon meg titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Amen.

SZENT BENEDEK A HIVATÁSRÓL: SZEMELVÉNYEK A REGULA ELŐSZAVÁBÓL

A benedeki regula előszava a régi szerzetesség nyelvén a hivatás teológiáját foglalja össze. A mű nem elvont fogalmakkal fejezi ki mondanivalóját, hanem a szerzeteséletre induló embert konkrét módon szólítja meg, a hivatás élményére segíti reflektálni: annak fő hajtóerőit, céljait és akadályait világítja meg.

A szöveg tele van tűzdelve szentirási idézetekkel. Ezek annyira tömören követik egymást, hogy olykor azt hihetnénk, a Regula szövege mögött egy biblikus szöveg- gyűjtemény áll. Minthogy az előszó Isten hívó — hivatást adó — szaváról beszél, ezek az idézetek különlegesen fontosak, hiszen biblikus eredetük miatt az isteni igét közvetítik számunkra. A hívó szó azonban nem egyszerűen emberi szavak halmaza, hanem olyan szó, amely a lélek mélyére hatol, megérinti, átalakítja, öntudatra ébreszti, az isteni jelenlétre döbbenti és erővel ruházza fel: azaz a hivatás nemcsak szó, amely emberi hangon kifejezhető, hanem egyben lelket átalakító kegyelem.

A hivatás új utakra indítja mindazt, aki készséggel befogadja. Ez az új út a szerzetesélet. Benedek szerint a szerzetesi életforma csak úgy érthető és igazolható, ha az isteni szóra adott válasznak tekintjük. E válasz fő jellemzői: a) lemondás az önakaratról, b) készséges engedelmesség, c) a lelki tisztulás és erkölcsi tökéletesség keresése. Mindez csak út, csak eszköz. A cél: Isten megtalálása, amit csak egy életmű árán érhetünk el. Isten elérése, a vele való egyesülés azonban a szeretet aktusában történik meg. Ezért a regula által megszabott életmód az istenszeretethez adott se69