Szolgálat 45. (1980)

Az egyház szava - Mária, az Úr édesanyja (Német püspöki kar)

aki Isten minden követelményébe beleegyezik, abba is, amit nem ért és nem tud áttekinteni. Saját testét sem zárja ki az „igen“-ből. Egész teljességében megnyílik Isten Igéjének, aki éppen őbenne akar szállást venni. Mikor egy asz- szony a népből emlőit boldognak mondotta, Jézus arra a mélyebbre hívja fel a figyelmet, ami anyját igazából jellemzi: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják Isten szavát, és hűségesek is maradnak hozzá!“ (Lk 11,28) Ez a fenntartás nélküli tökéletes hit. Ezért maradt Mária mentes minden bűntől, mint ahogyan az Egyház joggal állítja. A bűn ugyanis mindig fenntartással él Isten iránt.

Szemléljük csak ezt az igent mondót: milyen ártatlanul közeledik az emberekhez, milyen önzetlen, mennyire kész segíteni és szolgálni! És mindezt nem úgy, mint ahogyan mi bűnösök szoktuk, nem önmagát tükrözve, hanem önfeledten, tökéletes alázatossággal, aminek nincs mit rejtegetni, nem tolakszik, de mindig rendelkezésre áll. Hogyne szerette volna a Fiú ezt az annyira szeretetreméltó anyát? Hogyan tudnánk igényt tartani Fiára, ha őt elmellőzzük?

Ha Istennel és megtestesült Fiával akarunk találkozni, nem kell-e inkább mindenben tanulnunk Máriától? Elsősorban a fenntartás nélküli igent, vagyis a tökéletes hitet, amely gyanútlanul mindent igaznak tart és alkudozás nélkül mindent elfogad, amit Isten mond és akar? Vajon jobban megértjük-e most már, miért nevezték Máriát az egyháztörténelem kezdete óta az Egyház ősképének? Hiszen Mária képes megtenni és meg is teszi mindazt, amit az Egyház és tagjai tenni próbálnak: fenntartás nélkül igent mondani Isten akaratára, végzéseire és az üdvösségre vonatkozó tevékenységére. Az ő tette veti meg voltaképpen az Egyház alapját; minden későbbi: az apostoli hivatal, a szentségek, az egész világba való apostoli küldetés feltételezi ezt a máriás alapot. Enélkül az Egyház csak puszta szervezet volna; sajnos sokak szemében annak is tűnik. De ezen az alapon sokkal több: bensőséges együttélés Jézus Krisztussal. Aki ilyen közvetlen kapcsolatra törekszik Jézussal, annak — ha nem akar illúziókba gabalyodni — Mária magatartását kell utánoznia. Sőt Jézus ígérete szerint azok, akik Isten akaratának teljesítésében tökéletes máriás készséget tanúsítanak, hallatlan és egészen titokzatos hasonlóságra tehetnek szert Anyjához: hozzá hasonlóan ők is hozzájárulhatnak az isteni Ige megtestesüléséhez, és ezáltal Isten országának begyökereződéséhez ezen a sziklás földön (vö. Mt 12,50).

3. Eszerint egy keresztény sem boldogulhat anélkül, hogy ne utánozza Máriát, ami következésképpen személyének tiszteletét is magába foglalja. Ennek a tiszteletnek olyan egyszerűnek és torzítatlannak kell lennie, mint maga az alázatos Szolgáló. Ha ilyen, akkor semmiképp sem lehet versenytársa Isten és Krisztus imádásának, és nem okozhat ökumenikus botrányt sem.

Amikor az Egyház Máriára tekint, hozzá imádkozik és zarándokol, akkor tulajdonképpen önmaga eszményképére tekint. Ez az eszmény egyszerűen egy nyitott kapu, egy átjáró, Krisztusra és a háromságban egy Istenre való utalás. Minthogy azonban a kereszténységben semmi sem elvont, hanem minden

68