Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Victor Dammertz: Benedek - egész Európa védőszentje

TANULMÁNYOK

Victor Dammertz Abbas Primas, Róma

BENEDEK - EGÉSZ EURÓPA VÉDÓSZENTJE

Montecassino kolostora, amelyet Nursiai Benedek 529 körül alapított és ahol szerzetszabályát megírta, a pusztító világháború omladékainak romhalmazából ismét előtűnt. Amikor VI. Pál pápa 1964. október 24-én a régi tervek alapján újjáépített apátsági templomot fölszentelte, Szent Benedeket ünnepélyesen egész Európa patrónusának nyilvánította. Az akkor felolvasott pápai okirat felsorolja az indítékokat, amelyek a pápát erre a megnyilatkozásra késztették. Egyformán döntő tényezője volt elhatározásának a viszálykodástól szétszaggatott Európa emléke, amely két kegyetlen háború folyamán önmagát marcangolta szét és az egész világot magával sodorta a káoszba, — és a békében és szabadságban egyesült Európa reménye. A pápai irat markáns kezdetét öt mélyértelmű, dicsőséges és megtisztelő cím alkotja, amelyek Benedeknek egész Európára vonatkozó jelentőségét hivatottak kiemelni.

PACIS NUNTIUS — Békekövet. így hangzik az első cím, amelynek kimagasló jelentőséget kell tulajdonítani. Ugyanis tudvalevő, hogy a pápai okmányok bevezető szavainak rendszerint egész különleges a súlya. Azokban — mint egy opera nyitányában — a főtéma csendül meg, és már az egész irat célját juttatják kifejezésre. Ha a pápa ezeket a szavakat ilyen hangsúlyozottan az okmány elejére teszi, ezzel azt a reményét juttatja kifejezésre, hogy Benedek oltalma alatt egész Európa találja meg a békét, és váljék az egész világ részére is a béke forrásává.

Békekövet: ez a megtisztelő cím egy olyan férfiúnak szól, aki sohasem keveredett bele a „nagy politikába“. Nagy Szent Gergely pápa, aki Párbeszédeiben Benedek életét és munkásságát elbeszéli, csak egyetlen jelenetet említ meg, amikor a világtól elvonult szerzetes egyik nagy kortársával találkozott. Valószínűleg az 546. esztendő második felében történt. Totila, a gótok királya Itáliát már nagyrészt hatalma alá hajtotta. Hallott Benedek tetteiről, és szerette volna egyszer látni. Benedek bebocsátotta, és felhasználta az alkalmat, hogy a győztes hadvezérnél síkra szálljon azokért az emberekért, akik a hadviseléstől, a pusztításoktól és fosztogatásoktól legjobban szenvedtek. Rettenhetetlen nyíltsággal szólt a király lelkiismeretéhez: „Sok rosszat csinálsz; sok rosszat tettél már. Hagyd végre abba kegyetlenkedéseidet!“ (Párbeszédek 11,15)

5