Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Csóka Lajos: Guzmics Izidor, a keresztény egység apostola

resztények között fenálló uniónak másodszori visgáltatása“ című, negyedik s ebben a vonatkozásban utolsó munkáját 130 oldalnyi terjedelemben.

Ebben a műben főleg a „magisterium", a tanítóhivatal szükségességét bizonyította. Nemcsak Szent Ágoston, hanem Luther is megvallotta, hogy a szentírásban sok olyan hely van, amelyet lehet így is, úgy is magyarázni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy minden keresztény felekezet a szentírás egyéni, neki megfelelő értelmezésére alapozta a maga „hitvallását“, confessióját. És ha van csalatkozhatatlan, Istentől kinyilatkoztatott religio, akkor kell lennie azt tisztán, tévedésmentesen megőrző és fönntartó „tanító intézetnek“ is, amelynek fölállításáról apostolai kiválasztásával az Úr Jézus gondoskodott is. De két vagy több különböző fölfogású tanító intézet nem lehet, mert „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség“ (Ef 4,5). Viszont azt is kijelentette, hogy az olyan egyént, „aki tévelygésben vagyon, de ... lelkiismerete szerint keresi az igazságot, kész lévén azt elfogadni, mihelyst feltalálja: anyaszentegyházammal együtt lélekben katholikusnak is tartom.“

Ám sok és áldozatos munkája után Guzmicsnak mégis be kellett látnia, hogy ez irányú igyekezete nem hozta meg a várt gyümölcsöt. Ha fájt is neki ez a sikertelenség, nem törte meg energiáját. Lankadatlan szívóssággal dolgozott tovább. 1828/30-ban három kötetes dogmatikát jelentetett meg, amit 1832- ben apáti kinevezése követett. A világtól elrejtett bakonybéli kolostor — akárcsak Szent GeHért korában szinte szellemi központtá vált. A fiatal apát a bencés növendékek számára tanárképzőt szervezett, amelyben mint az ország első hellenistája a görög nyelvet és műveltséget ismertette. Ugyanott „Egyházi Tár“ címen folyóiratot indított, amelynek nemcsak szerkesztője, hanem legszorgalmasabb írója is volt. Arra törekedett, hogy tudjon „nemcsak az elméknek, hanem különösen a lelkeknek és szíveknek is folyvást táplálékot nyújtani... Főcélom a félek, és a szívképzés“ volt. De kedvenc eszméjét sem felejtette el. 1835-ben írta Toldy Ferencnek: „A vallásos egyesülés ideája lebeg folyvást lelkem előtt most is az Egyházi Táram szerkesztésében.“

Ha sokirányú és fáradhatatlan tevékenysége korán ki is merítette energiáját, s már 54. évében, 1839-ben be is fejezte életét, Guzmics Izidor élete és műve méltó hálánkra és tiszteletünkre. Az ő magasztos törekvését a II. vatikáni zsinat is legfőbb föladatai közé sorolta.

Keresztény minimum:

Reggel:

Mindent Érted, Jézusom!

Este:

Atyám, kezedbe ajánlom telkemet.

57