Szolgálat 45. (1980)
Tanulmányok - Ther Péter: A benedeki Regula szelleme Teilhard kozmikus látásmódjában
mert Krisztus még nem fejezte be alakulását ... A misztikus Krisztus még nem fejezte be teljes növekedését, tehát a kozmikus Krisztus sem. A kettő egyszerre és együtt van és alakul is“ (24. o.). Akiknek talán még ma is furcsának tűnik Teilhard „Kozmikus Krisztusa“, azok számára hasson meggyőző erővel II. János Pál pápa első, „Redemptor Hominis“ kezdetű enciklikájának első mondata: „Az ember Üdvözítője, Jézus Krisztus, a történelem és a kozmosz Középpontja.“ Az előbb említett 12. kötet ötödik írása „A Misztikus Erőtér“. „A Jelenlét köre“ c. pontban írja Teilhard: „Amit te Világként láttál suhanni — ének, szivárvány a szemek mélyén -, az nincs itt vagy ott. Mert Nagy Jelenlét Ö s mindenhová kiárad: minden létező mélyén tanyázó egyetlen Itt Van Ö, és Őáltala vagyunk jelen mindnyájan mimagunkban ... Minden sokféle Őbenne vágyik egybefolyni.“ Tehát, ha valaki Isten számára akarja megalkotni a nagyszerű szeretet templomát, mindenekelőtt tegye érzékennyé önmagát; gondosan ápolja magában annak a „Mindenütt-Jelenlétnek megérzését, látását és ízlelését, amely a Természetben mindent átragyog“ (63—64). Teilhard saját szíve mélyén is a mindenütt jelenlevő Istent érzi meg. Ezt a nagy élményvalóságot így öntötte szavakba: „Közben engem is meghódított az áttetszőség. Belém hatolt, énem legmélyére vájt ie, ahol már-már azt hittem, hogy semmi sincs. Hihetetlenül kitárult szívem, mert éreztem, hogy Valaki Más van ott; s hogy Őáltala minden valóság ott van énem mélyén“ (65). Ezért a dolgok egyveretűségében, sokfelé ágazó másodlagos vonásaik és felszíni bájuk mélyén a „mindenüvé áradó Jelenlét“ az egyetlen sugárzó folyam, amely Teilhard-t megvilágítja, — s csak ezt az atmoszférát képes már belélegzeni mindörökre. Ugyanennek a műnek tizenkettedik írása: „A Pap“. Ebben írja a szerző, hogy „az egész teremtett atmoszférába szüremkedik, körülvesz és ostromol az Isten.“ Élményét nem tudja magába fojtani, s odakiáltja Istennek: „A Világ Veled van tele! ... Egyetemes Krisztus, Te vagy a Világ valódi alapja ... Imádlak: Te vagy az egyetemesen kiáradt teljesség“ (128-140). A Regula szellemének szintézise: Ora et Labora Megkíséreljük a Regula szintézisét: az „Óra et Labora“-t Teilhard kozmikus látásmódjában nézni, hogy Szent Benedek szelleméhez hűségesen, a mai kor agyonhajszolt ütemében is imádkozva tudjunk dolgozni; cselekvő munkánk — avagy éppen az elviselt passzivitások révén imádhassuk a Nagy Jelenlétet; s a mindent ellenállhatatlanul maga felé vonzó vezérlő Erőnek, a Kozmikus Krisztusnak a világmindenséget átformáló, lassan-lassan kialakuló Titokzatos Testében fáradhatatlan apostolok lehessünk. Szent Benedek Regulája megszerkesztésekor nagy gondot fordított az imádságra és a munkára. A kifejezetten testi munkára is, mert abban a szerzetesek megszentelődési eszközét látta. A 8—20. fejezetben egészen részletesen, aprólékosan előírja a zsoltározást, annak módját, rendjét, idejét, hfelvét, még a megkívánt magatartásformát is. „Napjában hétszer mondok dicséretet neked... 38
