Szolgálat 45. (1980)

Tanulmányok - Victor Dammertz: Benedek - egész Európa védőszentje

András kolostor perjelét, Ágostont szerzetesek egy csoportjával Angliába küldte. Ennek az intézkedésnek messzeható következményei lettek. Ugyanis az angliai szigeteken a kolostorok hamarosan missziós központtá fejlődtek, ahonnan új meg új szerzetescsoportok vitorláztak át a szárazföldre, hogy ott az evangéliumot hirdessék. így Európa kiterjedt részei a bencéseknek köszönhetik a keresztény hitre térésüket; számos európai püspökséget bencések alapítottak, és szerzetes lett első püspökük; sok európai nemzet és néptörzs tisztel egy bencést mint „apostolát“. A subiacói barlangban, ahol Benedek egykor a pásztorokat oktatta, ma egy tábla áll ezek nevével. Közülük a legismertebbek: Willibrord, a frízek apostola, Bonifác, a németek apostola, Ansgar, az északiak és Adalbert, a szlávok és magyarok apostola.

MONASTICAE VITAE IN OCCIDENTE AUCTOR - a nyugati szerzetesség megalapítója. Az öt megtisztelő címből ez az utolsó juttatja igazán kifejezésre Benedek kimagasló jelentőségét a nyugati szerzetességet illetőleg. Erre sem törekedett, nem is sejtette. Sohasem volt szándéka „rendet“ alapítani, csak saját kolostorának akart egy életrendet megfogalmazni. Igaz, közben azért tekintettel volt arra, hogy esetleg más apátok is átvehetik kolostoruk részére. Tudatosan csak „a szerzetesi életben kezdőknek“ írt „szerény szabályt“, amely az ő felfogása szerint követelményeiben messze elmarad az előtte ismert keleti és nyugati szerzetesi szabályok színvonala mögött (Regula 73). De éppen ez a „discretio“, amit már Gergely pápa is megdicsért (Párbeszédek II, 36), a helyes mértéknek és az arany középútnak józan és világos meglátása, szerzett a be- nedeki szabálynak a Nyugaton hamarosan általános elismerést, úgyhogy a latin egyházban szerzetes és bencés szinte egyértelművé vált. Ebben az értelemben Benedek valóban „a nyugati szerzetesség pátriárkája“ lett, bár természetesen mindig elkötelezve érezte magát a tiszteletreméltó, régi keleti hagyományoknak. A szerzetesség hazája ugyanis a keleti egyházak térségében van. Ezért XI. Pius pápa már 1924-ben felszólította a bencés szerzeteseket, hogy maradjanak tudatában ennek az eredetnek, tanulmányozzák alaposan a keletiek lelkiségét, és segítsék elő a latin és keleti egyházak egységét.

PATRONUS TOTIUS EUROPAE — egész Európa védőszentje. Ezt az új címet fűzi hozzá a pápa mintegy következtetésképpen az előző öthöz. Benedek kiállása az igazságosság és béke mellett szóban és írásban, mély meggyőződése, hogy minden ember méltósága rangjától, képzettségétől, fajától és nemzetiségétől függetlenül érinthetetlen, megbecsülése minden iránt, ami emberi, a mértéktartás és arany középút iránti, minden véglettől idegenkedő bölcs érzéke, és nem utolsó sorban az a nagy szerep, amit szerzetesei Európának a keresztény hitre való meghívása terén játszottak: mindez arra indította a pápát, hogy az új Európáért kifejtett sokrétű és sokszor csüggesztő fáradozást ennek a szentnek különös oltalma alá helyezze. Nem egy keresztény-bencés szellemű Nyugat visszaállításáról van szó, mintha a történelem kerekét századokkal visz10