Szolgálat 45. (1980)

Halottaink - Szabó Tihamér OCist. (-s -n) - Dr. Balogh György (Veje)

ságosabb helyre költözött, ö helyén maradt hívei között. Tanyai híveihez gyalog is ki­járt, hogy szentmisében és lelkigondozásban részesítse őket. Boldog házasságából öt gyermek született; fiait orvosi és tanári pályára segítette, három leánya görögkatolikus pap felesége lett. Nyugdíjas éveiben — tizenöt éven át — papvejeinek munkájában nyújtott mindig szí­ves és értékes segítséget. Szabadidejében teológiai kérdésekről írt elmélyült dolgoza­tokat. Nyugdíjas éveinek emlékezetes örőmnapja volt 1974-ben, amikor aranymiséjén (egyben veje ezüstmiséjén) az egyházmegye föpásztora személyesen köszöntötte családja és paptestvérei körében. A szentmisét — halála előtt két hónappal bekövetkezett súlyos agygörcséig és tüdőgyulladásáig — mindennap összeszedetten, pontosan végezte. Még betegségében is nagyon sokszor fel akart öltözni a szent liturgiára, de teste már erőtlen volt. Utolsó óráiban is Aranyszájú Szt. János liturgiájának imáit suttogta — hibátlan pontossággal! Féleszméletben is a szentolvasót mondogatta. Kórházi társai megrendült áhítattal nézték. Élete utolsó 13 évében özvegyen élt, de amíg fogyó ereje engedte, mindennap ki­ment a kedves sírhoz imádkozni. Útközben — mint életében mindenkor — mindenkit szeretettel előre köszöntött. Érthető, hogy temetésén Nagyhalász népe és régi egyházközségének népes küldött­sége is megjelent nagycsütörtökön. Timkó Imre hajdúdorogi megyéspüspök 40 pap segédletével végezte a szent szertartást. Beszédében meghatottan emlékezett meg a hűséges lelkipásztor és melegszívű paptestvér, a vendégszerető lelkiatya követendő jó példájáról. Haldokolva így kérte a szent Útravalót: „Adj nekem boldogságot!“ Most mi kérjük az Urat: „Adj neki örök boldogságot!“ Veje A sötétséget nem leihet legyőzni azzal, hogy jajgatunk miatta, hanem csak azzal, hogy egyik ember a másik után világosságot gyújt. Igaz, egy láng magában csak egy kicsi gyertya fényereje; de ha sok ilyen fény van, a sötétség világos nappallá válik. Az emberi társadalom csak akkor vál­tozhat meg, ha százak, ezrek megváltoztatják önmagukat. Hogyan for­dította egy-egy ember a történelem folyását jobbra! Gondoljunk csak a tizenkét apostolra, vagy olyan személyiségekre, mint Ágoston, Bene­dek, Assisi Ferenc, Loyolai Ignác, Bosco János, XXIII. János, olyan nőkre, mint Szent Erzsébet, Avilai Teréz és sokan mások! Joseph Köstner püspök 104

Next

/
Thumbnails
Contents