Szolgálat 45. (1980)

Halottaink - Msgr. Dr. Nyisztor Zoltán (R.)

Folytatta a templom restaurálásának már elődjétől megkezdett munkáját. 1941 nyarán Borsa Antal neves győri iparművésszel kifestette a kegytemplomot, majd megszervezte 200 éves jubileumának ünnepségeit. Ekkor sikerült a hívek áldozatkészségéből a külső tatarozás is. A napi lelkészi teendők mellett sokfelé tartott triduumot, lelkigyakorlatot, népmissziőt.

Nevéhez fűződik az árpádkori romtemplom állagának megőrzése is. Celldömölk nyugati részében, a hajdani Pórdömöíkön meredeznek ennek romjai. Utoljára 1788-ban miséztek a templomban. Az idők múlásával egyre jobban pusztult. Nemes Vazul tervet készíttetett a műemlék megőrzésére Móricz Endre műépítésszel, aki áldozatos munkával helyreállította a 12. századi toronynak és portálénak bejáratát, megmentve ezzel az épület legértékesebb részét.

1953-ban el kellett hagynia plébániáját. Kijelölt tartózkodási helye szülővárosa, Pápa volt. Hazament övéi közé, ahol testvérei és rokonai szeretettel vették körül. 1953—56-ig Nemeskoltán működött, majd 1957-től 14 évig Iváncon. Itt 178 gyermeket keresztelt meg, 251 bérmálkozott, 76 pár házasságát áldotta meg, és 421 halottat kísért ki a temetőbe. 1972-ben súlyos betegség támadta meg, hónapokon át feküdt a szombathelyi kórházban. Felgyógyulás után nyugdíjazták, és a pannonhalmi Szociális Otthonba került. De itt sem pihent. Ellátta a betegszobában a szentmisék végzését, gyóntatott, litániákat tartott, s évente több alkalommal helyettesítést vállalt Pápán. Utoljára 1979 februárjában már lázasan ment oda, ennek ellenére napokban át misézett. Végül hazavitték Pannonhalmára, ott állapota napról napra romlott. Fölvette a szentkenetet, elbúcsúzott rendtársaitól, és bevitték a győri kórházba. Itt hunyt el márc. 22-én. 28-án Szennay András főapát temette a Boldogasszony kápolna kriptájába.

Egész életében osztogatta lelkének, szívének melegét. Bár ember nincsen gyengék és tévedések nélkül, Nemes Vazulról elmondhatni, hogy hét évtizedet átfogó élete tiszta és becsületes volt.

Vidosits Gyula

MSGR. DR. NYISZTOR ZOLTÁN pápai prelátus (1893—1979)

December 4-én éjjel egy római klinikán 86 éves korában elhunyt a két háború közötti magyar katolicizmus egyik neves személyisége.

Nyisztor Zoltán 1893-ban, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén született Debrecenben, vasutas szülők gyermekeként. A kalandvágy, küzdőkedv, írói hajlam ötvöződik benne össze a pap egyéniségén keresztül.

Gimnáziumba Máramarosszigeten és Szatmárnémetiben járt. Miután a római Collegium Germanicum-Hungaricum növendékeként elvégezte teológiai tanulmányait, Szatmárnémetiben teológiai tanárként kezdte meg papi működését. Itt megalapította a Katolikus Élet c. hetilapot. A huszas években Budapestre került. A gellérthegyi szikla- kápolna lelkészi teendői mellett idejének javát az egyházi irodalomnak szentelte. Első írása a hazai szektákról jelent meg. Majd „Teréz, a stigmatizált“ címen egy konners- reuthi útjának élményei alapján Neumann Terézt mutatta be. Lefordította Papini Góg- ját. Magyarul tolmácsolta Faulhaber bíboros és Cesare Orsenigo pápai nuncius műveit. Bangha Béla meghívására részt vett a Magyar Kultúra szerkesztésében 1931-től. Főmunkatársa volt a Nemzeti Újságnak és az Egyházi Lapoknak is. Bangha és Miha- lovics Zsigmond mellett az 1938-as budapesti Eukarisztikus Világkongresszus egyik fő szervezője. De Bangha jobbkeze a Katolikus Lexikon szerkesztésében is. Ö írta meg életrajzát, „Bangha Béla élete és művei“ címen.

írásait és beszédeit az éles tekintet és az erős kritikai érzék jellemezte („Tollheggyel“ c. rovata a Magyar Kultúrában, „Magyar Góg“ c. kötete stb.). A hibákat és félszegségeket ostorozva a személyeket sem kímélte. Tollával', írásain keresztül a maga egyéni módján szolgálta ideáljait. „Vallomás magamról és kortársaimról“ c.

100