Szolgálat 44. (1979)
Eszmék és események - „Hol Szent Péter sírba téve...“
világ arcáról ezt a sok nagyképűséget, farizeusi gőgöt, örömömnek legmélyebb oka ez a csodálatos Egyház-élmény, amiben most részünk volt, van. Nem tudok elég sokat elmélkedni minden mozzanaton. — VI. Pál pápáért is és I. János Pál pápáért is 10—10 szentmisét mutattam be már eddig, hogy a jó Isten az elhunytnak adja meg önmagát örök jutalmul; az élőnek pedig a kegyelmét bőségesen, hogy Urának hűséges sáfára lehessen! — Rám igen nagy benyomást tett a pápai hivatalban nagyon rövid időt megélt I. János Pál egyszerűsége, közvetlensége, alázata, derűje és kezdeményező bátorsága. Bár volt alkalmam a nehézségekről és aggodalmakról is hallani, úgy érzem, ezeket sikerült volna kiküszöbölni. — Nagyon örültem, hogy derűlátó és nyugodt ember került a pápai székbe. Sok emberben, sajtóban, irodalomban olyan vészhangulat uralkodik. Milyen jól jött I. János Pál magától értetődő reménye! Isten biztosan jobbat akar . . . — Annyira megszerettem az új pápát, hogy személyes veszteségnek érzem a halálát. — A döbbenetét, amit a Szentatya halála okozott, szinte leírni sem lehet. Pápát még ilyen hamar nem szerettek meg hívek és papok . . . — Azonnal plakátokat készítettem életéről. Nem gondoltam, hogy mire elkészülnek a plakátok, már gyászkeretben kell kitennem fényképét. Megdöbbentő volt számunkra is a hír. Valóban, Isten gondolatai nem a mi gondolataink . . . még a pápasággal kapcsolatban sem. A kevés ismeretet összegyűjtve, próbáltam szentbeszédet mondani vasárnap az elhunyt Szentatyáról, szerdán temetésekor pedig szentmisét mondtam érte. Nagyon szépen megjöttek rá a hívek is. — A fekete zászló kinn volt, és kiírva a gyászhír; ott sírtak-ríttak a buzgó hívek . . . el se akartuk hinni, mindahányan ... De nagy figyelmeztetés volt ez az egész világnak! — Egy hétig kápolnánk mellékoltárán gyászszalaggal kitettük a nagy színes képét, és égő díszgyertyák mellett minden szentmise után külön imát mondtunk érte a hívekkel együtt. — A két Szentatya halálával kapcsolatban nagyobb volt a tanúságtételük fölötti öröm, mint az elvesztésük fölötti fájdalom. Bennük az Isten ereje győzött. — Szentatyánk hirtelen halála az Isten útjaihoz való ragaszkodást, a Gondviselés mindenben való felismerését, az Isten akaratának mindenben való keresését váltotta ki. A legszebb szentbeszédek születtek meg ennek kapcsán. — Meg vagyok győződve, hogy a b. e. Pápa egy hónapos szolgálata fontos láncszem abban a folyamatban, ami a Zsinattal elindult. Az aggiornamento pápai relációit tovább erősítette, s ezzel is szolgálta a folyamatosságot a 21. század felé. Együtt vagyunk az Egyház egyetemes imaegységében! — Rövid uralkodása felrázta, megmozgatta az egész világot. Hirtelen halála teljesen letört mindenkit. Nem hiszem, hogy rövid pápasága ne hagyna mély nyomokat az Egyház életében. Szent volt. Mint üstökös tűnt fel Egyházunk egén. Eltűnt, de nem nyomtalanul! Megérdemelte, hogy eljusson a legmagasabb méltóságra, de a jó Isten meg akarta kímélni a vele járó óriási kereszttől. —• Kedves alakja, mosolya sokakban hosszabb időn keresztül érni fog. — A mosolygó pápa nekünk felejthetetlen. Ha rátekintünk (mert ki van téve a képe), mindig mosolygós, derűs lesz a lelkünk. — Ó de jó, hogy katekéta és lelkipásztor pápánk van! Szinte megmámorosodtam a kihallgatásokon mondott egyszerű és világos beszédeitől. Aztán jött a szomorú hír. Híveim megsiratták. Hát ezt jelentette a reményt sugárzó mosoly? Akkor mindig mosolyogni kell, még akkor is, ha a halál közelében járunk. Vigaszunk, hogy most már odatúlról fog mosolyogva integetni, és áldását adja, hogy az a hat programpont legyen előttünk, amelyről a legelső beszédében szólott. — Ora pro nobis Joannes Paule! + — Az a példa nélkül álló döntés, amely egy kelet-európai egyház alig ismert lelki- pásztorát emelte szent Péter trónjára: olyan bátorságra, elkötelezettségre, a jövőben 85
