Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

Ami pedig az időt illeti, itt is 24 órából áll a nap. Óriási az emberhiány, és mindenkinek több job-ja van. Hogy csak magamról beszéljek: történelmet tanítok az iskolában, a rendház gondnoka vagyok, az iskola adminisztrátora, a helyi katolikus egyetemen adok történelmi kurzust (ami igen sok előkészületet kíván, mert doktorátusra készülő diákjaim vannak), azonkívül egy új épületszárnyat építünk az iskolához, csuda lassan halad előre, azt is ellenőrizni kell. A szomszéd barriónak (falunak) is gondját viselem, a nép igen szegény, de fogékony és nagyon lojális. Csak időm kis részét tudom ráfordítani, esténként és vasárnap, de sok örömet ad. Misézek nekik, négy óvodát tartunk fenn, ahol kosztot is kapnak a gyerekek, a betegeknek orvosságot szerzek, kórházba viszem őket, a szegénysorsú halottakat segítem a temetéssel stb. A legfontosabb, amit az ember adhat, nem is a pénz, hanem az ideje és érdeklődése. Ha egyedül mennek hivatalba, kórházba stb., kisemmizik őket; egy szóval vagy egyszerű jelenléttel át lehet segíteni őket sok akadályon. Mindezt nem azért írom, hogy mentegetőzzem, inkább azért, hogy lássák: hála Istennek, itt is zajlik az élet. És talán egy kicsit megmagyarázza, miért hagyja el sok misszionárius a levélírást. Ez és az ehhez hasonlók a feladatlista aljára kerülnek. Talán jól is van így, mert pszichológiailag is nehéz egy lábbal más országban vagy kontinensen maradni. Sok munka meg kevésbé ártalmas, mint tétlenség.

Itt jó testhezálló tropikus klíma van, egész éven át, de nincsenek tájfunok, és nem esik annyit, mint Manilában. Én bírom, de a kápolnákban, ahol vasárnap esténként misézek, olyan förtelmes meleg van, hogy mindig vigyáznom kell, hogy az izzadságom ne a kehelybe vagy a cibóriumba csurogjon. De amíg annyian jönnek, hogy túlzsúfolt a hely és amiatt izzadok, nem panaszkodom. A hívek igyekszenek kitenni magukért, igen jó énekkarunk van a Santo Nino (Szent Gyermek) kápolnában, és a mise mindig fölemelő élmény. Különösen a karácsony előtti novéna (az Aguinaldo misék) a hajnali misékkel reggel fél ötkor.

P. Kráhl József SJ

P. O. B. 229, Cebu City 6401

Philippines

+

Három éve, hogy megnyitottam a szellemileg visszamaradt gyerekek otthonát. Nagy szükség van rá. A mai ipari korban és zavaros családi életben mindig több és több ilyen gyerek születik, vagy lesz azzá betegségek miatt. A nagy ipari államokban (USA, Japán) a tanulók 3 %-a többé-kevésbé már nem normális. Volt egy diákotthonom rendes tanulók számára. De a szellemileg visszamaradtakat senki sem fogadja be. Azért feladtam a diákotthont, és befogadtam azokat, akik senkinek sem kellenek, a nyilvános iskolákba nem járhatnak, a családban nyűgök, a társadalomban megvetettek. Persze akkor nem számítottam arra, hogy ez mennyi költségbe fog kerülni. 4—5 gyerek mellé kell egy külön tanító. A gyerekek pedig jöttek. A szülők hálásak, hogy van egy hely, ahol mégis csak embernek tekintik és nevelik őket. ók nem tudnak mit kezdeni velük. Eddig 60 gyerek van. Nehézség épp elég. Az első: Mit egyenek? A szülők anyagi helyzetükhöz képest hozzájárulnak. De csak néhányan tudják fedezni a gyerek ellátását. A többit koldulásból kell pótolnom. — Másik kérdés: Hol találok elegendő jó tanítót számukra? Tavaly egy újsághirdetésre 26 felsöiskolát végzett fiatal lány rögtön jelentkezett. Egymás után két hétig mint vendégek laktak nálunk, hadd lássák, mire vállalkoznak. Csak kettő állta ki a próbát. A többiek mind lemondtak, vagy én küldtem el őket. Az ilyen gyerekek tanításához nagyobb szeretet kell, és mérhetetlen türelem. Hihetetlenül vágynak a szeretetre, és a legkisebb jóért is igen hálásak, örvendezők. Ezért minden nehézség mellett öröm a velük való foglalkozás. A szülők is, ha elfogadták ilyen gyereküket, megkapják Isten áldását is velük.

Mire tanítsuk őket? Kezdetben még öltözködni, mosakodni, W,C-re menni sem tudnak. Hosszú gyakorlat kell minderre. Azután jönnek a „felsőbb" ismeretek: melyik a jobb és balkéz, a színek, a súlyok, az utcán járás, forgalmi jelzések, egyszerűbb be82