Szolgálat 44. (1979)

Eszmék és események - Teréz anya levele az indiai törvényhozáshoz

örömem, és a szerető Isten legnagyobb ajándéka számomra. Nem adhatott volna nagyobbat.

Nagyon szeretem a népemet, jobban, mint önmagamat, ezért természetesen szeretném megadni nekik e kincs birtoklásának örömét; de nem tőlem függ, hogy megadjam, nem is kényszeríthetem rá senkire. Ugyanígy nincs ember, nincs törvény, nincs kormány, amelynek joga lenne megakadályozni vagy kényszeríteni akár engem, akár bárkit, ha úgy döntök, hogy csatlakozom ahhoz a valláshoz, amely nekem békét, örömet, szeretetet ad.

Úgy hallottam, hogy Gandhi ezt mondta: „Ha a keresztények Jézus Krisztus tanítása szerint élnének, Indiában nem maradna hindu.“ Nem adhatjuk azt, amink nincs.

Ez az új kezdeményezés, amelyet a vallásszabadság orvén hoztak a parlament elé, hamis. Nincsen szabadság, ha az egyén nem szabad, hogy lelkiismerete szerint választhasson. Népünk nagyon zavarodott. Évek hosszú során át békességben élt együtt. Most a vallást halálos fegyvernek használják fel, hogy szétzúzzák a szeretetet, amellyel egymás iránt viseltettek, csak mert az egyik keresztény, a másik hindu, a harmadik törzsi vallást követ. Hát nem félnek Istentől?

Önök Ishwarnak hívják őt, mások Allahnak, megint mások egyszerűen Istennek. De valamennyiünknek el kell ismernünk, hogy Ö teremtett bennünket azzal a nagy céllal, hogy szeressünk és minket is szeressenek. Kik vagyunk mi, hogy megakadályozzuk népünket ennek az Istennek a megtalálásában, aki teremtette őket — aki szereti őket — akihez egyszer vissza kell térniök?

Önök Isten nevében vették át szent kötelességüket — elismerve Isten legfőbb jogát országunk és népe fölött. Milyen gyönyörű volt ez! De most féltem önöket. Féltem népünket. Az abortusz engedélyezése nagyon sok gyűlöletet hozott, — mert ha az anya megölheti saját gyermekét, a többiek még inkább ölni fogják egymást, önök nem tudják, mit okozott és mit okoz az abortusz népünkben. Annyi az erkölcstelenség, annyi a szétdúlt otthon, annyi a lelki zavar, mert az anya lelkiismerete nem tud megnyugodni a meg nem született ártatlan gyermek meggyilkolása miatt. Nem tudják, mennyi rossz terjed mindenütt.

Desai úr, ön olyan közel van ahhoz, hogy szemtől szembe találkozzék Istennel. Szeretném tudni, mit felel majd, amiért megengedte a meg nem született ártatlan gyermek életének elpusztítását és megsemmisítette a szabadságot, hogy mindenki választása és hite szerint szolgálja Istent. Azt hiszem, halálunk óráján Jézus szavai szerint fognak megítélni bennünket:

„Éhes voltam és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, hajléktalan voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és gondomat, viseltétek, börtönben voltam és meglátogattatok.

78