Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Lukács László: A szeretet határélményei

I.

A szeretet akkor kezdődhet el, ha az emberek észrevették egymást. Ha meglátták, hogy nemcsak tárgyak és élőlények vannak körülöttük, nemcsak versenytársak vagy ellenfelek, hanem hozzájuk hasonló személyek, akikkel közösségre léphetnek.

Mások jelenléte még csak kölcsönös igazságosságra kötelez mindnyájunkat. Egyikünk sem terpeszkedhet szét kedvére, nem gázolhat át a másikon, mozgásunkat és törekvéseinket úgy kell irányítanunk, hogy ne sértsük mások személyét és érdekeit. A közrend és a jog így külön ketrecekbe zárja az embereket, és úgy elhatárolja az életterüket, hogy ne bánthassák egymást.

Igazában azonban akkor fedezzük föl egymást, ha valaki érdeklődésünk homlokterébe kerül. Figyelünk rá, de nem úgy, ahogyan egy tárgyat vagy egy természeti jelenséget kutatunk-elemzünk, hanem meghatott örömmel és tisztelettel csodáljuk őt magát: mit mond, hogyan gondolkodik, cselekszik és él. Fontossá lesz számunkra, idővel talán önmagunknál is fontosabbá: ettől fogva döntéseinkben nemcsak a saját szempontjaink határoznak, hanem a kettőnkéi: nemcsak a magunk szemével nézzük a világot, hanem egyre inkább az övével is.

Ez az átalakulás szinte bármelyik emberi kapcsolatban megindulhat. Az édesanya így figyel a méhében hordott magzatára vagy újszülött kicsinyére, a szerelmes szerelmesére, a barát barátjára, a gyerek a szüleire. Mindegyik kapcsolatban kialakulhat az összetartozás: a tartós, kölcsönös és mélyülő egymásra utaltság. És ez már szeretet, még ha - a kapcsolat jellege vagy más okok miatt — sohasem jut is el a teljes egységig.

Ennek az összetartozásnak három lényeges és jellegzetes megnyilvánulása van:

1. Felelősség érte és neki. Érte: Részt kértem az életéből, elvállaltam a sorsát: életének fönntartása és kibontása (tehát boldogsága, fejlődése, tökéletesedése) az én feladatommá is lett. Vele együtt kell megoldanom, s ez hozzátartozik a saját életem megoldásához is.

Neki: életemmel többé nem rendelkezem a tetszésem szerint — a másiknak joga van (sőt kötelessége lehet!) beleszólni az életembe — éppúgy, mint nekem az övébe. De mert egyedül a szeretet hatalmazza föl rá, föltétlenül biztos lehetek abban, hogy csak olyat fog tenni, (s mindazt meg is fogja tenni!), ami a javamra szolgál.

2. A gondoskodás róla egyenesen következik az érte vállalt felelősségemből. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a másiknak az életét boldogabbá, teljesebbé, biztonságosabbá tegyem, hogy ő egyre igazibb önmagává váljék. A szeretetkapcsolatok különböző fajtáiban más-m?s a gondoskodás jellege: az egészség ápolásától elkezdve az anyagiak biztosításán keresztül az örömök, a szellemi-lelki értékek előteremtéséig terjedhet.

6