Szolgálat 44. (1979)
Az egyház szava - Homília a New York-i Yankee stadionban, okt. 2.
káni zsinat lelkipásztori konstitúciója (Gaudium et Spes) azt mondja nekünk: „A világi hívőknek papjaiktól a lelki világosságot és erőt kell várniok. Ne higgyék azonban, hogy lelkipásztoraik mindenhez értenek, és az összes felmerülő, esetleg súlyos kérdésekben is azon nyomban gyakorlati megoldást tudnak ajánlani, vagy hogy ez lenne a papok küldetése. Vállalják inkább a világ hivők a maguk sajátos szerepét, megvilágosítva keresztény bölcsességgel, és gondosan figyelve az Egyház tanítóhivatalára“ (43). Hogy sikeresen végbevigyük ezt a vállalkozást, ahhoz friss lelki és erkölcsi erő szükséges a kimeríthetetlen isteni forrásból. Ez az erő nem könnyen fejlődik ki. A mi gazdag és engedékeny társadalmunk sok tagjának életstílusa kényelmes, ugyanilyen egyre nagyobb csoportoké a szegényebb országokon belül. Ahogyan múlt évben az „Igazságosság és béke“ pápai bizottságának közgyűlésén mondtam: „a keresztények legyenek az élcsapatában azoknak, akik életmódjukban határozottan szakítanak a kimerítő és örömtelen fogyasztói őrülettel“ (1978. nov. 11). Nem arról van szó, hogy lelassítsuk a haladást; mert nincs ott emberi haladás, ahol minden összeesküszik az önérdek, nemiség és hatalom ösztöneinek trónra emelésére. Egyszerű életmódot kell találnunk. Mert nem helyes, ha a gazdag országok úgy próbálják fenntartani életszínvonalukat, hogy lecsapolják az egész emberiség szolgálatára való energia és nyersanyagok nagy részét. Mert a béke első feltétele a készség, hogy nagyobb és igazságosabb szolidaritást teremtsünk a népek között. Egyesült Államok katolikusai és minden polgára: közöttetek olyan hagyományos a nagylelkűség, lelki törekvés, egyszerűség és áldozat, hogy lehetetlen föl nem figyelnetek erre a mai felhívásra: gyúljatok új lelkesedésre és határozzátok el újonnan magatokat. Az evangélium ihlette élet örvendező egyszerűségében és az evangélium szellemében végrehajtott testvéri osztozásban találjátok majd a legjobb orvosságot a fanyar bírálgatás lelkületére, a bénító kételyekre és a kísértésre, hogy a pénzt tegyétek az emberi haladás legfőbb céljává és mértékévé. Több alkalommal utaltam a gazdag emberről és Lázárról szóló bibliai példabeszédre (Lk 16,19kk). Azért kárhozott-e el a gazdag ember, mert gazdag volt, mert bővelkedett földi javakban, mert „bíborban és patyolatban járt, és nagy .lakomát rendezett mindennap“? Nem, szerintem nem ezért. Azért kárhozott el, mert nem törődött a másik emberrel. Mert nem vette tudomásul Lázárt, aki ott ült az ajtajánál, és asztala hulladéka után kívánkozott. Krisztus sehol sem ítéli el önmagában a földi javak birtoklását. Viszont nagyon kemény szavakat hangoztat azok ellen, akik önző módon használják vagyonukat, nem figyelve mások szükségeire. A hegyi beszéd ezekkel a szavakkal kezdődik: „Boldogok a lelki szegények“. És Máté evangéliumában az utolsó ítélet elbeszélése ezekkel a jól ismert szavakkal végződik: „Éhdes voltam és nem adtatok ennem, szomjaztam és nem adtatok innom, jövevény voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem ruháztatok, beteg és fogoly voltam, és rfem jöttetek vigasztalni“ (Mt 25,42-43). 56