Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Giorgio La Pira
Gyermeki egyszerűséggel szerette Máriát. Az alkotmányozó országgyűlésen felszólalva a Szent Szűz közbenjárását kérte, hogy áldja meg a törvényhozók munkáját. Sokszor nyilvánosan — valamire várakozva — elővette zsebéből a rózsafüzért és azt morzsolgatta, mint egy egyszerű barát. Sokszor osztogatott Mária-érmecskéket, és arra buzdította a megbeszéléseken társait, hogy imádkozzanak Mária közbenjárásáért. De lelkiségének középpontjában a feltámadt Krisztus állt. A Beléje vetett hit volt erőforrása; Róla beszélt mindenfelé, akkor is, amikor a béke követeként Moszkvában, Hanoiban vagy Kairóban járt. Végső soron és mindenek előtt a feltámadt Krisztusról tett tanúságot: az ö követének tudta magát. * * * Befejezésül olvassuk el Carlo Casalegno találó jellemzését: „La Pira kivételes, vitatott, bizonyos módon a normálistól elütő személyiség volt politikai és vallási életünkben. Senki sem tagadhatja, hogy néhány igen vitatott kezdeményezése sok évvel megelőzte a mai valóságot: pl. a katolikusok és kommunisták közötti párbeszéd; a munkások és a munkanélküliek problémáinak juttatott elsőbbség, jogaik szinte eszelős követelése; a szinte kihívásnak tűnő harc az enyhülésért és az emberi jogok elismeréséért; kockázatos „békeküldetései“ Közép-Keleten vagy Vietnamban... La Pira: „próféta“, azon túl, hogy „szent“? Mind a két kifejezést használták a Keresztény Demokrata párt e rendkívüli személyisége jellemzésére; természetesen, gyakrabban a „szent“ jelzőt, amelyben ellenfelei is egyetértenek.“ Aki életszentségre törekszik, egészen sikerült életre törekszik, olyan életre, amelyik oly boldog, hogy örökké tarthat. A siker csak a mindig tökéletesebb szeretet lehet, és ez Isten ajándékából válik lehetővé. Ez a cél összhangban áll minden egyes ember vágyával, ma éppúgy, mint tegnap és holnap. Csak magát a szót nem értik többé, mert túl gyakran eltorzították az értelmét, akárcsak a szeretetnek és néhány más szónak. Minden ember vágyódik ez után az isteni élet után, akkor is, ha igen gyakran nem mer szembenézni vágyódása mélységével. Több hitre van szükségünk a jelenlevő Isten szerető működésében, amint szabadságunkat hívja, és fellel is rá. Ezért szükségünk van szentekre, kicsinyekre vagy nagyokra, hogy higgyünk Isten szerető cselekvésében. (Francia körkérdésre adott válasz) 4 49
