Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Szőllősy Julianna: Nevelődés és ránevelés a csend ajándékaira

idegenség rejlik, és ezt igen nehéz legyőzni. Ezért az idevágó gyakorlatok - amelyek a tapintáson és érzékelésen túl ránevelnek a világ „megragadására“, felfogására, a vele való kapcsolatra — egyenesen gyógyító hatásúak.

Példák:

— Csukott szemmel megtapogatunk egy virágot, egy fa kérgét, egy fűszálat, gyümölcsöket, és megpróbáljuk jellemezni benyomásunkat.

— Homokot, földet, agyagot tapintunk.

— Meg simogatjuk különféle állatok bőrét.

— Köveket osztályozunk aszerint, hogy simák-e vagy érdesek.

— Ismerjük fel egymást csukott szemmel, tapintás után!

— Különböztessük meg a szobában a meleg és hideg különböző fokait: pl. milyen meleg a padló, a falak, az ablaktábla.

— Állapítsuk meg különféle anyagok nedvességét: ruhadarabok, papiros, fafélék.

— Érezzük meg a tenyerünkön, az arcunkon, ruházatunkon át a szelet vagy a lélegzetet.

A hallás, látás, tapintás újonnan szerzett tapasztalatait még elmélyíti, ha befejezésül újból rövid csendet tartunk. Ez lehetővé teszi, hogy a gyermek feldolgozza új élményét és elraktározza tudatában.

A meditativ gyakorlatok helye a vallásos nevelésben

Tapasztalatból tudom, hogy az érzékek ilyen intenzív iskolázása nemcsak a közérzet javulására és az egymással való kapcsolat előmozdítására jó. A csend, az összeszedett figyelem olyan területeket tár fel a gyermek előtt, amelyek nemcsak e világból valók. A csodálkozás képessége fölébreszti benne a vallásos dimenziót, amely kibontakozást sürget.

Aki gyerekekkel elmélkedik és mindig mélyebben behatol velük a csendbe, meglepve fogja látni, milyen eredeti módon, mekkora belső erővel tartanak a lényeg felé, lényük legmélye felé, és hogyan hozzák onnét felszínre az Egé- szen-Más, a Legnagyobb, a Kimondhatatlan egészen egyéni megtapasztalását.

A mi megfogalmazásaink — többnyire a katekizmus nagyon is megszokott szótárából — sokszor túlságosan egyértelműek, nem átéltek, ezért inkább zavarnak, mint ösztönöznek, segítenek. Mielőtt sokat beszélnénk Istenről, a meditáció által lehetővé tudjuk tenni a gyermeknek, hogy megtapasztalja közelségét. Mielőtt válaszokat adnánk, kérdéseket kell ébresztenünk. Ne állapodjunk meg annál, hogy pusztán vallásos tudást közvetítünk. Ha akár igen szerény tudással is, de igen éber kereséssel a gyermekkel együtt útnak indulunk saját magunk felé, a bennünk rejtőző, bennünk ható isteni Lét felé, akkor az út bizonyára nem lesz hiábavaló.

A kővetkezőkben vázlatszerűen összefoglaljuk, hogyan fest ez az út egy esztendő (iskolaév és egyben egyházi év) folyamán, az évszakokhoz igazodó természetes ritmusában. >

43