Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Bakacsy Imre: Kiteljesedés a családban
előtt „egy embert" alkot. Egymás szeretete kell hogy legyen az az út, amelyen közösen Isten felé tartanak, egymást támogatva, egymást segítve. Később ez a közösség fokozatosan a gyermekekre is kiterjed. De nemcsak egyoldalúan: „a gyermekek a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez" (GS 48). Megtörténhetik — éppen mélyen vallásos embereknél —, hogy a házasfeleknek nehézséget jelent: hogyan egyeztessék össze Isten és házastársuk iránti szeretetüket. Ez a „kettősvágányúság“ (D Heilly szavával) onnét származik, hogy nincs helyes fogalmuk Istennek e világban és bennünk való működéséről. Isten nemcsak „valiásgyakorlatainkban“ van jelen, hanem egész életünket be akarja tölteni, és gondviselésével irányítani. Ö adta hitvestársunkat, családi életünk körülményeit. Amikor házastársamat szolgálom, kiváltságos módon öt szolgálom. Házastársam az én elsődleges hivatásom. A házasfeleknek mindenestül vállalniok kell egymást, amint Krisztus vállalta az embert („Férfiak, szeressétek feleségteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat" Ef 5,25), és kölcsönös felelősségtudattal eszköznek kell lenniök egymás számára az Isten felé való haladásban. „Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet megnyilatkozása lesz“ (GS 48). Hogy Isten és a család szeretete egységet alkot, annak természetes megnyilvánulása — illetőleg az kellene, hogy legyen — többek között a közös családi ima, a lehetőségekhez képest közös szentmisére járás és szentségekhez járulás, a lelkiismeretvizsgálat és a gyónás kiterjedése a sajátos családi kötelességekre. Hogy az Istenre alapozott házastársi szeretet nem semmisítheti meg ennek a szeretetnek a gyümölcsét, az nem szorul külön bizonyításra. De a magzatelhajtás szomorú ténye nemcsak a szeretet, hanem a keresztény remény elleni bűn is. Az az ember, aki elveti a csírázó élet jogát ahhoz, hogy éljen, hogy fejlődjék, nem tekint reménykedve a jövőbe. Ennyire pesszimista a modern ember? Nincs természetfölötti reménye! A jólétnek eddig nem látott fokán elzárkózik a jövő elől, és megtagadja Istentől kapott hivatását. Ezzel szemben a teljes odaadást vállaló keresztény szerelem, „amely emberi és isteni elemeket társít, a házasfeleket önmaguknak szabad, kölcsönös, belső és külső gyöngédséggel bizonyított odaajáncJékozására vezeti, egész életüket, áthatja, sőt maga is tökéletesedik és növekszik önzetlen megnyilatkozásai által“ (GS 49). A keresztény személyiség kibontakozásának útja az, amikor az ember teljesen kilép önmagából. Ezáltal válik teljessé a szeretet törvénye. Aki mindent odaad, az nyer el mindent. Ez érvényesül az emberi, személyi kapcsolatok egész vonalán, legvilágosabban a házasságban. A jövő A szentségi házasság az eljövendőnek már valóságosan jelenlévő jele. A remény útja, de magjában már beteljesülése is. A családi élet legmélyében mindig erkölcsi probléma, erkölcsi tett. Erkölcs és lét szervesen összekapcsolódik. Itt valóban „létről vagy nemlétről" van szó, 27