Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Bakacsy Imre: Kiteljesedés a családban

ségben összefoglaljon. Azt lehet mondani, hogy kozmikus erőről van itt szó. Mint ösztön, mint tisztán materiális erő az állatvilágnak is tulajdona. Az ember feladata az, hogy magasabb szintre emelje, hogy így használhatóvá váljék a magasabb egység, az egyesülés irányában. Az embernél nem szexusról, hanem szerelemről szoktunk beszélni. A szerelemben már az érzelmi és szellemi mo­tívumokat tartalmazó „erosz“ is benne van. De a végső egyesítő erő csak a szeretetböl (agapé) származhatik. A nemiség előjele, előíze a későbbi egység­nek. Csírájában máris tartalmazza, de csakis a szeretetben. A nemiség meg­szelídítés nélkül vadon burjánzó erő, az erosz szenvedélyességében az emberi szabadság korlátjává válhatik. Szükséges a megnemesítése, hogy természetes egyesítő ereje megmaradjon. Ezt biztosítja a szeretet, amelynek védőpajzsa a hűség: az az érték és erény, amely a személynek érési folyamatában folytonos­ságot kölcsönöz. Különben széttörik, és nem képes a súlyos igent mondásra a partner, de ugyanabban a folyamatban Krisztus, illetőleg Isten felé is. Minden igazi szeretetkapcsot csak örök kapocsnak lehet elgondolni. Társak, akik nem tudnak jóban-rosszban egymás mellett kitartani, nem ismerik a föl- tétlen szeretetet. A válás mindig törés az ember életében. Egyenes vonalú fej­lődésről válás esetében nem lehet beszélni. Az ember kapcsolataiban valósítja meg saját magát. Ha ezeket állandóan változtatja, törékennyé válik, mondhat­nánk újra és újra darabokra törik. Sohasem tud egész emberré válni, olyan emberré, aki ott áll döntései mögött. Az ilyen ember légüres térben mozog, élete egzisztenciális vákuum. A szeretet döntés, végleges „igen" egy másik személy irányában. Ha valaki elhagyja családját, a szeretet kríziséről beszél­hetünk. A „házasságtörés" fogalma sok mai ember szótárában már elő sem fordul. Pedig szószegés: annak az „igen“-nek semmibe vevése, amelyet a két házas­társ együttlétük kezdetén kimondott. Manapság nemcsak az értékek infláció­járól, hanem a szó inflációjáról is lehetne beszélni. A kettő együtt jár. Annyit, mint ma, talán sohasem beszélt és írt az ember. Mindez sokszor azt a benyo­mást kelti, hogy szinte lényegtelen, amit mondunk. A szónak csak akkor van nyomatéka, ha az egész személyiség mögötte áll. Igaz, mondhatja valaki: „évek­kel ezelőtt adott szavam ma már nem érvényes“, „nem is tudtam akkoriban, hogy mit is mondok.“ De csak akkor mondhatja, ha akkor sem volt meg és most sincs meg az a szándéka, hogy egész emberré váljék. Hány fiatal köt manapság tudatosan „próbaházasságot“! Ha megy, megy, ha nem megy, nem megy. Ez a felfogás azonban azt jelenti, hogy a partnerek nem bíznak egymásban. Bizalom nélkül pedig emberi viszony sem lehetséges, még kevésbé egység. Az ilyen ember állandó rejtett válságban él, amely hosz- szabb távon felőrli. Végül: a kezdetben még éretlen vonzódásnak érett, szenvedélyes, szerelmes szeretetté kell válnia. Ha a partnerek készek ebbe az érlelődési folyamatba be­lépni, fékezniök kell magukat. Ez az értelme annak a felfogásnak, amely sze­rint a házasság előtt ne történjék nemi egyesülés. Miután »manapság az érzel­25

Next

/
Thumbnails
Contents