Szolgálat 44. (1979)

Tanulmányok - Bakacsy Imre: Kiteljesedés a családban

hatunk igazán eukarisztiát!" Ne imádkozzunk-e így: Szabadíts meg énünk hamis hangsúlyozásától, a szociális önzéstől? Ha arra gondolunk, hogy a világ népessége harminc éven belül megkétszereződik... És nem kellene-e felajánlanunk Istennek az érzelmeinket, emócióinkat? Az ipari társadalom igen sok racionális teljesítményt kíván meg tőlünk. Az értelmünket kell használnunk. A szociológusok és pszichológusok azt mondják: szaporodni fognak a neurózisok, a lelkibetegségek, mert a technicizálódott társadalomban nincs, ami az ember lelke mélyéhez szóljon, ott, ahol az önmagunkon való fölülemelkedés, a faszci- náció ősoka rejlik, az emóció, az érzelem mélységeiben. Mindebből pedig nem sokat érzünk istentiszteleteinken. Azokon tanítást hallunk, racionális, értelemhez szóló beszédet. Hol kapunk valamit, aminek a segítségével kiléphetünk önmagunkból?

A keresztény közösség nem rajongás, nem felszínes lelkesedés, hanem a keresztet megjárt együttes, a másik hitének szolgálata. Ez lenne világélményünk igazi új értelmezése. Akkor a világ megtapasztalása, a faszcináció és a közösségi élmény ugródeszkává válnék a velünk és közöttünk lakozni akaró Isten felé. Nem csupán távoli Isten, aki valahol a világ fölött boldogan forog önmaga körül. „Köztünk van-e az Isten vagy nincs?" — kérdezték egyszer az izraeliták a pusztában, amikor éheztek és szomjaztak. És az Újszövetség ezt feleli nekünk: igen, köztünk van, köztünk akar lenni — a gyülekezetben. így a világ megtapasztalása egyértelművé válik. A keresztény mindennek igézetébe hagyja vonni magát, ami csak van. De elutasítja, hogy végső értéket lásson benne. Minden, ami faszéinál bennünket, kétértelmű. És minél jobban megigéz, annál inkább törekszik elválasztani Istentől, saját magát tenni istenné, bálvánnyá. Ha azonban az istentisztelet faszéinál bennünket, akkor fölülemelkedhetünk minden más faszci- nálón. Akkor minden átmenetté, áttetszővé válik számunkra — a felé az Isten felé, aki minden öröm forrása, aki vonz bennünket, ö a vonzás végső sarkpontja életünkben.

(Előadás Paderbornban 1974-ben. Hangszalagról, kissé rövidítve.)

Bakacsy Imre

KITELJESEDÉS A CSALÁDBAN

A házasságban két ember életre szóló szövetséget köt. Kettősségük az egyesülés és a hűség útján az egység felé tart. Úgy is mondhatnánk, hogy az egység már magjában megvan, de még ki kell bontakoznia. A gyermekek érkezésével ez az egység gazdagabbá, sokrétűbbé, bonyolultabbá, de egyben teljesebbé is válik: minden gyermek egyszerre jele és további tényezője a család egységének.

21