Szolgálat 44. (1979)
Tanulmányok - Heribert Mühlen: Faszcináció és vallásos élmény
S amit így elvállalunk, az minden „olaj a tűzre“ — egyre magasabbra csap tőle a szeretet lángja. A szeretet tüzét nem is a mi vágyaink és erőfeszítéseink táplálják bennünk a leghatalmasabban, hanem maga a Szeretet, aki „az emésztő tűz“. Heribert Mühlen FASZCINÁCIÓ ÉS VALLÁSOS ÉLMÉNY I. Mi a faszcinácló? Induljunk ki a tapasztalat általános fogalmából. A tapasztalat az ember, e testbe öltözött lélek számára mindig valamiképpen látás, hallás, közvetlen kapcsolat. Más, mint a könyvből szerzett tudás. Mélyítsük most ezt tovább. A tapasztalatnak ugyanis vannak lépcsői, erősségi fokai. Valaki vagy valami többé- kevésbé mély benyomást tesz rám. Egy a hegyekben vagy a tengeren töltött szabadság nagy élménye erősebb benyomást hagy bennem, mint mondjuk napi utam a munkahelyemre. Igen intenzív élményeket, amelyek mélyen hatnak ránk, benyomást hagynak hátra, faszcinációnak nevezünk. Azt mondjuk: ez elragadó (faszcináló) élmény volt! Például a szabadság idején. Vagy ha valaki nagy benyomást tesz ránk: el vagyok tőle ragadtatva! A faszcináció, igézet élménye elsősorban passzív: erős hatást kapok, a szó szoros értelmében vett „benyomást", az élmény mintegy belém nyomódik. És csak azután következik bennem a visszahatás: magamon kívül vagyok, kilépek magamból. Ez bizonyos körülmények között testi magatartásomban is megnyilvánul. A faszcinációnak azután ismét igen sok árnyalata van. Faszcinációról beszélünk, ha lelkesedünk (entuziazmus), de akkor is, ha valami mélyen megindít, megdöbbent. A második szóhasználat is helyes. Például ha valaki kiengesztelő- désre nyújtja felénk a kezét, holott talán egyáltalán nem érdemeltük meg, mert megbántottuk, akkor mélységes megindulás fog el. Ilyenkor is azt mondjuk: el vagyok ragadtatva ettől az embertől, hogy ilyen! Mind a kétfajta tapasztalatot megtaláljuk a Bibliában is. Pál pl. azt mondja az első korintusi levélben: „Tudjátok, hogy amikor még pogányok voltatok, el voltatok ragadtatva (faszcinálva voltatok) a néma bálványoktól (az istenektől), amelyeket magatok csináltatok“ (12,2). (A magyar fordítás másképpen értelmez.) Ezt a lelkesedést, ezt az elragadtatást Pál elismeri, ősi általános, emberi élménynek jelzi. És egyáltalán nem azt mondja: ilyesminek nem szabad köztetek történnie, hanem azt, hogy a kereszténynél a faszcináció tartalma, az, amitől el van ragadtatva: Jézus, az Úr. De a másik oldalt is megtaláljuk a Bibliában: Péter pünkösdi prédikációja után Lukács azt mondja a hallgatókról: „E szavak szíven találták őket“ (Csel 2,37). A görög eredeti kifejezése azt jelenti: átdöfte, átszúrta a szívüket. És 13
