Szolgálat 43. (1979)
Könyvszemle - Római magyar tájékoztató
puszta az elhagyottságé, belső ürességé. Nemcsak azt érzem, hogy távol van az Isten; azt érzem, hogy elvetett engem. A biblikus hagyomány egyik legvigasztalóbb tanítása, hogy Istenünk nem néma, hanem beszélő Isten. A Szentírásnak szinte minden lapján olvassuk: „így szólt az Úr“, „Ezt mondja az Úr“. Pusztámban azonban csak csenddel találkozom. A tartós némaság azt a látszatot kelti, hogy nincs is Isten, aki szólhatna, vagy ha van, akkor teljesen elhagyott engem. A puszta elnyeli imám kiáltó szavát. De éppen ez a kiáltás az ima iskolájának legfontosabb leckéje: „Csak amikor van bátorságunk belemondani a csendbe, amely — úgy érezzük — felemészt bennünket, az .Atyánk1 szót, érünk el az ima igazi, végső lényegéhez“ (Karl Rahner). Isten végtelenül sokféleképpen lehet jelen. Jelenlétének egyik formája az, amikor úgy van jelen, mint a Távollevő. Nem ismerhetjük meg és nem szerethetjük, hacsak nem úgy, mint a Felfoghatat- lant, az Elérhetetlent. A könyv utolsó részében a szerző a pusztában levők két lehetséges magatartását elemzi: az ellenállásét és az elfogadásét, majd az életkorok puszta-szakaszait tanulmányozza. Az élet derekának évei legtöbbször sivatagi évek, a lelki szegénység, ki- fosztottság, kiábrándultság megtapasztalása úgy, ahogyan azt eddig az illető még soha nem élte meg. Meghívás ez felemelkedni az isteni lehetőségekbe vetett bizalom új, magasabb szintjére. Szegénységem új felfedezésére a választ Isten irgalma új felfedezésében találhatom meg. így válhat életem lefelé hajlása friss elkötelezettséggé, új kezdetté. — A halál elől nem menekülhetünk: mindnyájan meghalunk. De ha igent tudok mondani halálos betegségre, közeledő halálra, akkor szükségből elszenvedett történésből szabadon választott cselekedetté tudom változtatni. S ha a pusztában meg- halást, annak abszurditását ugyan meg nem értve, de magamat megadva a fiú engedelmességével tudom Isten kezéből fogadni, — ez lesz hitem és szeretetem végső, döntő, Krisztus halálával egyesült kiteljesedése. A könyv eredeti alkotás, sok szempontból új területet kutat. Talán ez az oka annak, hogy az olvasó, bár sok értékes meglátással, gondolattal gazdagodva, mégis kicsit elégedetlenül teszi le a kötetet. Az az érzés marad benne, hogy a pszichológia is, de különösen a Szentírás még többet is tudna mondani a kérdésről. De ha a szerző nem tett egyebet, mint megnyitotta a területet további termékeny gondolkodás számára, azzal is maradandót alkotott. Mert ha többet mondani még lehet, igazabbat aligha. Vagy találhatnánk-e igazabbat a baráti vigasznál: „A puszta Istennek nem utolsó szava. A sivatag nem végtelen: csak Isten végtelen. A puszta-élmény nem tart örökké: csak az Isten országa tart örökké“ (131). Lelóczky Gy. Római magyar tájékoztató. Ez a 12 oldalas kis füzet sok hasznos felvilágosítást tartalmaz Rómába látogató magyaroknak. Először is megadja a címeket, ahol magyar nyelvű útbaigazítást lehet kapni. Tartalmazza a szerdai pápai kihallgatáson való részvétel módját. Megtudjuk belőle, hogy ápr. 1—szept. 30. között minden kedden reggel 9-kor magyar szentmise van Szent Péter sírjánál, pénteken 3 órakor pedig katakombalátogatás magyar nyelvű vezetéssel és szentmisével. Közli a magyar nyelvű gyónás lehetőségeit. Jelzi, hol lehet szükség esetén, esetleg díjtalanul orvosi vagy kórházi kezelésben részesülni. Igen megszívlelendő tanácsokat ad a római közlekedésre, a templomlátogatásokra, kegytárgyvásárlásra stb. vonatkozólag. A füzet ingyen kapható a Szent Péter bazilika előcsarnokában jobbra lévő információs szolgálatnál 9—12 és du. 3—6 óra közt. R. 94
