Szolgálat 43. (1979)
Könyvszemle - Lángolj és világíts! Szent Bernát-válogatás (Vongrey F.)
A könyv kemény kenyér; bizonyára számtalan szentbeszéd fogja majd megtörni, tartalmát a hívek számára élvezhető formában meghirdetni. Szívből gratulálunk hozzá a szerzőnek és a kiadónak. Alszeghy Zoltán Lángolj és világíts. Válogatás Szent Bernát müveiből. Fordította Golenszky Kandid. Ecclesia, Budapest 1978, 368 o. Büszkélkedhet a magyar könyvkiadás ezzel a párját ritkító népszerűsítő válogatással. Csak a svájci Benziger kiadó mutathat fel hozzá hasonlót a külföldi irodalomban: „Az elmélkedés klasszikusai“ sorozat Clairvaux-i Bernát-kötetét „Az öröm üzenete“ címmel (1977). A magyar florilégium azonban terjedelemben ennek kétszerese, témakörében pedig gyakorlatibb, „életbevágóbb“, valódi lelkivezető. A német gyűjtés Szent Bernát lelki iskolájának elvei szerint csoportosul: „Háromfélét kell magadban összehangolnod, ha tökéletességre törekszel: elviselned saját nyomorúságod, örvendezned Istenben és szolgálnod embertársaidat." így épül fel a magyar válogatás is. Az énből indul ki: „senki sincs közelebb hozzád, mint tenmagad . . . nézz magadba“, aztán számol az élet feladataival, a föld javaival, s végül az Isten-élmény örömébe vezet. Nemcsak Bernát elmélkedő tanításán, de magyar fordításán is érezhető a teológus mélysége, a lélek emberének tüzes áhítata, az átélés személyes közvetlensége, az élet éltető melege. El is kapkodták öt nap alatt, mint a meleg cipót. Kitűnik ebből a kalauzból is, hogy Clairvaux-i Bernát jóval Kempis Tamás előtt Krisztus követésének, bensőséges szeretetének, a „devotio moderna“-nak előfutára, s hogy mennyit tud mondani a mai embernek, ha nyelvére fordítják, kiadós homíliáit jól válogatják és tagolják. Alig néhány sor belőle telítettnek hat rövid türelmű napjainkban. Piszter Imre óta kevés olyan alapos ismerője volt Szent Bernát müveinek Magyar- országon, mint Golenszky Kandid. 1936-ban innsbrucki disszertációjának témája: a clairvaux-i apát tanítása az alázatosságról. A háborús évek miatt csak 1948-ban jelenhetett meg kétnyelvű elmélkedésgyüjteménye rövid Bernát-idézetekböl, A budai gimnázium hittanára ezt tanítványainak szánta, és Kaszap Istvánnak, „a szentéletű ciszterci diáknak és a legigazabb jóbarátnak“ ajánlotta. (Evezz a mélyre! Korda, Bp. 1948, 206 o.) A már aligha található kis remekmű megérlelt, kicsiszolt szemelvényei a for- dításirodalomnak is gyöngyszemei. Nehezebb feladatra vállalkozott jelen munkájával. Érthető, hogy rajongásig szeretett mesterétől minél többet akart közvetíteni, de talán itt is érvényes a gyakorlati igazság: a kevesebb néha több! Nem a korán elhunyt szerkesztő hagyatékának, életművének szól a megkésett kritika, hanem egy remélt javított kiadást szeretne szolgálni. Jó lenne pl. a 2. és főleg 3. rész hosszú fejezeteit megbontani, közbeiktatott címszavakkal. Az is kétségtelen, hogy Bernát szövegeinek fordítása nemcsak teológiai felkészültséget, de kongeniális nyelvképzeletet is követel. Közismert, hogy ö maga élete végéig javítgatott, csiszolt írásain, stílusán. Használna ezért az — egészében szépen sikerült — műfordításnak, ha egy ihletett nyelvmester gördülékenyebbé fésülné néhol a körmondatok latinosságát vagy a nehézkesebb kifejezéseket, mint pl. „Öelőt- te“, vagy: „a tanítványok az éhség hatására (ahelyett, hogy: éhségükben) a kalászokat morzsolgatták.“ Persze talán tudatosan választott olykor a fordító fennköltebb szavakat, mint pl.: „33 éven át szerzett szabadulást a föld közepette" — „a földön“ helyett? Esetleg archaizálással próbálta érzékeltetni Szent Bernát biblikus és monasztikus hagyománnyal átitatott nyelvét. Nagy értéke Golenszky munkájának, hogy megjelöli a szövegekben a szentírási helyeket, nemcsak a szószerinti idézeteket, hanem azokat is, „a!jol csak kifejezések, fordulatok, célzások“ emlékeztetnek rájuk. A computer-kor kutatói bizonyára nemsokára ki fogják számítani, áll-e a szerző feltevése, miszerint Clairvaux-i Bernát használja legsűrűbben a Szentírás szavait müveiben az egyházdoktorok közül. 90
