Szolgálat 43. (1979)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
narista és diák lelkivezetése, vannak ülések és tárgyalások és hasonlók. Mindebből láthatják, hogy hála Istennek, nem unatkozom. Csak nincs elég nyugodt Időm tanulni, s így bizony sokszor ugyanazt mondom. Bár, vigasztalásomra, Szent János evangélista is állítólag mindig ugyanazt prédikálta öreg korában . . . Mozart-óráimra idén 1200 jelentkező volt, de minthogy ennyien nem férnek a terembe, csak 440-en járnak. De ha mind az 1200 ír egyenkint 6 oldalas beszámolót, akkor nem tudom, hogy leszek képes ezt az íráshegyet elolvasni! „Troppa grazia, san Antonio!“ — mondanák az olaszok. Nemeshegyi Péter SJ 2-191 Sekimachi, Nerima-ku Tokyo 177, Japan + Kértek, hogy írjam le az én jubiláns ünnepemet. Én csak a kötelességemet teljesítettem e sok év alatt a missziókban, — hogy sikerült itt valami AMDG s hogy még életben vagyok, az Gr érdeme. A tartományfőnökség szervezte az ünnepséget. Az ünnepélyes gyűlésen 1400 növendék vett részt, énekekkel, beszéddel, költeménnyel s különösen imával egyesültünk hálát adni. Utána 20 testvéremmel koncelebráltunk püspök atyánk jelenlétében intézetünk kápolnájában. Az ünnepi beszédet P. Tang János tartotta, jelenleg Hong-Kongban a kínai szalézi értesítő szerkesztője. Jobb- és baloldalamon a püspöki helynök és kínai tartományfőnökünk segédkezett. Délután Te Deum volt és ünnepélyes szentségi áldás, ami itt igen ritka. Magyar csak egyetlen nővér volt, egy ferences misszionárius apáca. Igen meghatott a Szentatya és a szalézi generális sürgönye. Az első világháborúban kapott sebem kiújult, s így több időm van olvasásra. Nagyon felemelő, hogy sok-sok magyar misszionárius jelentkezik, imát kér és viszonozza, s hogy nem vagyunk egyedül, — odahaza nem felejtettek el bennünket! Ez öröm és erő, ez buzdítás az apostoli munkában, önmegszentelődésönkben és a reánk bízott lelkekben. Aranymisés áldásomat küldöm hálából az elszórt misszióban működő testvéreimnek, s kérem azokat is, akik még nem jelentkeztek a Szolgálatban, jelentkezzenek, noha elfelejtettük édes hazánk nyelvét — majd a szerkesztőség kijavítja —, s ha ismerik elődeik apostoli munkáját, mondják el azt is, hogy lelkesítse az új nemzedéket, ne féljenek, ne habozzanak Krisztus Urunkat követni. Az utolsó napon boldogok leszünk, ha tehettünk valamicskét mások megmentésére. Kirschner Antal SDB 18, Estrada da Vitoria Macao, South China + Dióhéjban megírom, hogy mit tettem 1972—79 közt plébánoskodásom alatt. 1. Fölépítettem új templomokat (mind téglatemplom, azbesztos vagy cinlemezzel, kivéve az utolsót, a legkisebbet, ami csak sárfalkápolna, de cinlemezzel) hat helyen. 2. Kijavítottam mind a 12 kápolnát, a plébániatemplomot és a paplakot az iskolával. 3. Új gáz- berendezést vezettem be világításra és főzésre — de ezeket tönkretették a rossz elemek. 4. A kertemben 100 pálmafát ültettem, — de két nap alatt kilopták, tönkretették. 5. Egy új Diesel-motor szivattyút vettem, szépen működik és a rizstermés meg a zöldségeskert sokkal jobb. 6. Banán- és ananászültetvényeim elsörendűek. 7. A disznótenyésztés is jó haszonnal jár, és segítségemre volt a kápolnák fölépítésére. 8. Az iskoláztatást ösztöndíjak által nagyon elősegítettem. Főleg Hollandia jóvoltából, de a provinciálisom is segített. 9. 450 halastavat, 3 kiszolgáló csatornát és sok-sok házat kijavítottunk, sok ruhaneműt kiosztottunk, kiváltképpen tavaly, amikor nagy árvizek voltak. Magam is ennek áldozata lettem, mikor okt. 31-én egy rosszindulatú malária levert a lábamról, öt órán át eszméletlen voltam. Elvittek Kalkuttába. De alig hogy fölgyógyultam, lecsúsztam a lépcsőn az első emeletről, s bevertfem a fejemet rozsdás vaslemezekbe. Szerencse, hogy nem veszítettem el mind a két szememet. Provinciáli83
