Szolgálat 43. (1979)
Az egyház szava - Az evangelizáció jelene és jövője Latin-Amerikában
a visszahatás mind a családpasztoráció fellendülésében, mind az egyházi bázis- közösségek szaporodásában. Mert itt nyílik lehetőség — az emberi tapasztalat síkján — az egyháznak mint Isten igazi családjának mély megélésére. Sok plébánia és egyházközség szintén hangsúlyozza a családiasságot. Tudják, hogy a latin-amerikaiaknak szükségük van a családra, keresik ezt, s ilyen módon az egyház jobban megfelel szükségleteiknek. Nem lélektani fogásról van itt szó, hanem a lényegünkhöz való hűségről. Mert az Egyház nem az a hely, ahol az emberek Isten családjának „érzik magukat“, hanem az, ahol valóban mélyen és lényegileg „megvalósítják“ ezt. Igazán az Atya fiaivá lesznek Jézus Krisztusban (Un 3,1), aki részesíti őket saját életében a Lélek hatalmából a keresztség által. Az istenfiúságnak ez a nagy kegyelme az a kincs, amit az Egyháznak fel kell kínálni kontinensünk népeinek. A Krisztusban elnyert gyermekségből születik a keresztény testvériség. A modern embernek nem sikerült általános testvériséget kiépíteni a földön, mert olyat keres, amelyiknek nincs központja, sem közös eredete. Elfelejtette, hogy csak azok testvérek, akik ugyanattól az apától származnak. Az Egyház, Isten családja, otthon, ahol minden egyes gyermek és testvér úr is. Arra van rendelve, hogy részt vegyen Krisztusnak a teremtés és a történelem feletti uralmában. Ezt az uralmat a folytonos megtérés és az Úrhoz való hasonulás által kell megtanulni és megszerezni. A Szentlélek az a tűz, amely életet ad Isten családjának, ö hozza létre a hit, remény és szeretet közösségét, amely mintegy e közösség láthatatlan lelke, legmélyebb dimenziója, gyökere a többi szinten történő kölcsönös keresztény segítségnek. Mivel az egyház testbői és lélekből álló emberek összessége, a benső közösségnek látható módon is kifejezésre kell jutnia. Egymás segítésének a képessége mutatja, mennyire mély a benső közösség, ez hitelesítő jegye kifelé (Jn 17,22). Innét az Egyházban felmerülő egyenetlenségek súlya és botránya. Veszélynek teszi ki ezzel Jézustól kapott küldetését: hogy jele és bizonyítéka lehessen, hogy Isten rajta keresztül akarja megvalósítani családját az emberek között. Az Egyház egységét érintő problémák eredete tagjainak különféleségében rejlik. A testvéreknek ez a sokasága (Róm 8,29), amelyet Krisztus Egyházában összegyűjtött, nem egy tömbből faragott valóság. Egységét abból a különbözőségből építi ki, amelyet a Lélek kinek-kinek ad (1Kor 4—6), mint az egész közösség gazdagodására szolgáló hozzájárulást. Ennek a különbségnek az alapja lehet egyszerűen az, hogy mindegyikünk más, mint a másik. Lehet az is, hogy más a szerepe az Egyházban, ahol a hierarchia és a laikusok feladata kifejezetten szét van választva. Vagy különleges karizmák, amelyeket a Lélek ébreszt, mint pl. a szerzetesi élet és egyebek. Ezért az Egyház olyan, mint a test, amelyet a Lélek állandóan szül, táplál és megújít, s így növekszik, míg el nem éri Krisztus teljességét (Ef 4,11-13). Mindenekelőtt a hit és szeretet közösségének életereje biztosítja az Isten családjának összetartását. Ez nemcsak az egység vágyát tételezi fel, hanem 62
