Szolgálat 43. (1979)
„Lélek szerint éljetek!“ (Gal 5,16)
tölti be fogantatása első pillanatától, úgy születünk újjá mi is vízből és Szentiélekből! Nemeshegyi Péter tanulmánya szépen érzékelteti velünk a Lélek működését. Gyümölcseit nyolc pontban foglalja össze. Csak a nyolcadik vonatkozik a rendkívüli adományokra. Ezek is fontosak, hisz a Lélek mindannyiunkat személyesen szeret, mindegyikünknak sajátos talentumokat is ajándékoz. Csalóka lenne azonban csak ezeket nézni, és a mindannyiunkat gazdagító kincseket alhanyagolni. — Farkasfalvy Dénes az Apostolok Cselekedeteinek tükrében bemutatja, mennyire a Lélek vezette az ősegyház minden megnyilvánulását, mind „szabad működésében“, mind hierarchikus szervezetében. Mihályi Gilbert liturgikus tanulmányából kitűnik, mennyire keresi a ma egyháza is a Lélekkel való töltekezést. A megújított liturgia sokkal jobban kidomborítja tevékenységét, mint a régi. — Széneszi Miklós (Rio de Janeiro) az írás két szakaszán elmélkedve utal azokra a törekvésekre, amelyekkel egy nagyváros hívei próbálnak a Lélekbe kapcsolódni. — A Lélek tüze lobbant lángra a Follereau-házaspár szívében is, amint Puskely Mária tanulmányában láthatjuk. A szeretet az ő legértékesebb, meg nem szűnő adománya. A Lélekből való táplálkozás kiváltságos mozzanata az ima. Armand J. Nigro (Kanada) ennek kedves és személyes módjára ad tanácsokat. — De fölmerül a kérdés: hogyan tudom eldönteni, Isten szelleme vezet-e valójában, vagy lidércfények vonzanak? Mindenekelőtt a megfelelő magatartást kell kiépíteni magunkban, ha el akarjuk kerülni mind a nyárs- polgáriság, mind a szektásság veszélyét. Erősödni kell a hitben, amelyik imával és tiszta szándékkal keresi Isten akaratát; készségesen kell az egyház és lelkivezetőnk felé fordulni; nagylelkűen vállalni a Krisztushoz vezető út áldozatait. így felkészülve vizsgáljuk meg a bensőnkben felmerülő indításokat. Ebben segítségünkre lehetnek a lelkiélet klasszikusainak útmutatásai, mint pl. Loyolai Szent Ignácéi („a szellemek megkülönböztetésének“ szabályai). Főként pedig szem előtt kell tartani, mit eredményeznek ezek az indítások saját lelkiéletünkben és a közösségben. Franz Hengsbach német püspök nagyböjti beszéde erre ad szempontokat. Az önzés, a világ hangja túl akarja szárnyalni a Lélek szavát. Szüntelenül kell tehát imádkoznunk: Jöjj, Szentlélek űristen! Add, Uram, a híveknek, benned bízó népeknek, hétszeres kegyelmedet!“ 4
