Szolgálat 43. (1979)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A Lélek gyümölcsei

hogy az önző szabadosság, minden szolgálat elvetése, ösztöneink kiélése, minden tekintély eldobása hoz szabadságot. De az eredmény csak az, hogy az egyik ember „szabadsága“ a másik szolgaságához vezet, sőt még a szabadságával kérkedő győző fél is végül saját szabadságának rabjává válik: hatalomvágya a szó szoros értelmében hatalmába keríti; élvezetvágya rabszíjra fűzi. Nincs kilátástalanabb rabság, mint az olyan emberé, aki saját magának, saját vágyainak, ösztöneinek, kincseinek rabja.

Az igazi szabadság ezzel szemben az, hogy az embernek öröme van a jóban, kedve telik Isten akaratának teljesítésében. Az Isten akarata: szeretni. Aki pedig szeret, az semmit sem tesz szívesebben, mint éppen azt, hogy szeret. Ezért mondja Pál, hogy a belénk öntött Szentlélek szívünk „törvényévé“ lesz, úgyhogy mi, akik a Lélek szerint élünk, beteljesítjük a törvényt (Róm 8,2-4). „Higgyél és szeress!“ — ezt parancsolja az Isten törvénye, erre ösztönöz a Szentlélek. Minden más törvény, parancs, előírás nem más, mint ennek az alaptörvénynek aprópénzre váltása. Az ilyen részletes szabályok szükségesek, de nem tanácsos túlságosan szaporítani őket. Ez ugyanis könnyen a farizeusok tévedéséhez vezethet, akik „mentából, kaporból és köményből tizedet" adtak, és „közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget" elhanyagolták (Mt 23,23). Ezért csökkentette a katolikus Egyház a 2. vatikáni zsinat után a részletes szabályokat és előírásokat. De ez csak akkor vezet jó eredményre, ha az emberekben erőteljesen él a „szeretet törvénye“. Akiben a Szentlélek tüze ég, az fogja átélni igazán Szent Ágoston híres mondásának igazságát: „Ama, et fac quod vis! Szeress és tégy amit akarsz!“ Ha szeretsz, mindig azt teheted, amihez kedved van, soha nem fogsz rosszat tenni. Az az igazi „jó ember“, akinek kedvére van jónak lenni; aki nem muszájból, félelemből, gyávaságból „jó“, hanem azért, mert örömét leli benne.

7) Tanúság az igazságról

Az ilyen ember fog igazán tanúságot tenni az igazságról. Az „Igazság Lelke“ ugyanis életet átformáló energia. Az igazi igazság nem elvont fogalmi rendszer, hanem élő, konkrét valóság. Neve: Jézus Krisztus. Benne jelent meg az Isten szíve. Ha akarod tudni, milyen az Isten, nézd Jézust. Ha akarod tudni, mi az ember, nézd Jézust. Az emberért élő Isten; az Istenért élő ember; ez, személyes egységben, Jézus, az Atya Fia, Mária fia. A Szentlélek hangol rá bennünket erre az „igazságra“. Képessé tesz minket, hogy mi is az Istenért éljünk, az emberekért éljünk. így lesz életünk „tanúság az igazságról“.

Persze sohasem lesz ez a tanúság tökéletes. Ezért tanúságunk nem lehet csupán önmagunk mutatása, hanem mindig Jézus-mutatásnak is kell lennie. Olyan legyen a keresztény ember, mint egy mutatóujj: „Oda nézz Jézusra! Én is őt nézem, az ő nyomában akarok járni. Botladozva, esetlenül, de próbálok. Nem jössz-e te is?“ A mi létünk nem önmagába zárt teljesség, hanem viszonyulás Jézushoz. Mert „benne lakik az istenség egész teljessége“ (Kol 2,9), és általa jutunk el az Atyához (Ef 2,18). >>

11