Szolgálat 43. (1979)
Halottaink - Pallai Ignác Titusz kapucinus (Confrater) - Várkonyi János (Uhl Antal)
(Vértesbogláron született, 1910 Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Középiskoláit Németországban végezte. Az Eucharisztikus Kongresszus idején, 1938. jún. 24-én szentelte pappá Shvoy Lajos püspök. Káplánkodása után mintegy 24 éven át volt Szigetbecse plébánosa. Onnan került Diósdra. 1978. okt. 21-én halt meg.) PALLAI IGNÁC TITUSZ kapucinus (1910—1978) Életének fontosabb adatai: Somogyacsán született 1910. máj. 7-én. 1928-ban lépett a rendbe, s Máriabesnyőn töltöte a noviciátust. A tatai piarista gimnáziumban érettségizett 1931-ben. Teológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen végezte. Zadravecz István püspök szentelte pappá Budapesten 1935. jún. 20-án. Több rendházunkban káplánkodott, s az újonnan átvett nagymágocsi plébánián ő volt az első kapucinus plébános 1942-ben. A következő évben újoncmester lett Máriabesnyőn, s kisebb megszakítással az is maradt 1950 nyaráig. Azután a váci egyházmegye vette fel, s több kápláni beosztás után Tápióságon lett plébános. Onnan ment nyugdíjba 1975-ben, szívgyengesége miatt elég korán. Buzgó szerzetes és buzgó lelkipásztor volt, akit mindenütt megbecsültek, szerettek. De a közösségi élet igen hiányzott neki. (gy mint nyugdíjas örömmel, szinte megifjodva segédkezett budapesti templomunkban 1978 november közepéig. Volt hívei sokszor üdvözölték. Testi ereje azonban egyre fogyott. Nov. 25-én agyembóliával beszállították a Széher úti kórházba, ahol kétoldali tüdőgyulladás okozta halálát dec. 2-án. Dec. 11-én az óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra. A beszentelést Dr. Bánk József érsek, váci püspök végezte, aki évfolyamtársa volt a pesti egyetemen. Confrater VÁRKONYI JÁNOS (1900—1978) A pécsi egyházmegye egyik legkiválóbb papja, Várkonyi János székesegyházi kanonok, volt tolnai prépostplébános okt. 31-én Pécsett az Úrban elhunyt. Nemcsak daliás termetével, hanem eredményekben gazdag munkásságával és papi erényeivel is kimagaslott kortársai sorából. Az első világháborúban együtt katonáskodott a jeles íróval, Fekete Istvánnal. A magyar nép a hivatása magaslatán álló, feddhetetlen papot „becsületes papnak“ nevezi. Ilyen „becsületes“ papi életet élt Várkonyi János 55 éven keresztül. Bárhová állította a Gondviselés, akár faluba, akár városba, akár a diákok mellé mint hittanért, akár a papjelöltek mellé mint spirituálist, mindenütt megmaradt Krisztus hűséges katonájának, ahogyan azt szent Pál apostol leírja. Három szentéletü pap: Trinn János pápai káplán, babarci plébános, a híres egyházjogász és galamblelkű pap: Sipos István kanonok és a dogmatikát tanító Dőry László keze formálta a kegyelem segítségével egyéniségét. Nem volt nagyhírű szónok, nem rendelkezett írói képességgel, de kiváló volt a kötelesség teljesítésében. Leginkább ebben adott példát paptársainak. Szívéhez a papságra készülők és paptársai állottak legközelebb. Fáradhatatlanul vezette az egész országban a papi lelkigyakorlatokat. Ezeken keresztül megismerte a magyar papság. Szánál több lelkigyakorlatot irányított. A teológia szaktárgyai közül leginkább a liturgiát szerette. Ebben országos szaktekintélyre tett szert. Az ő keze alól kikerült újmisések elsajátították tőle a szertartások pontos és rendszeres ismeretét, valamint mély átélését. A vatikáni zsinat megújított liturgiájába ő vezette be szokott alaposságával kerületének papjait. Minden egyes szentmiséje lelki élményt nyújtott a résztvevőknek. Négy tulajdonság jellemezte misézését: természetesség a cselekmények végzésében, hallatlan pontosság a liturgiái szabályok megtartásában, koncentrált összeszedettség egész fellépésében, mély áhítat a szavak kiejtésében és a taglejtésekben. 103
