Szolgálat 42. (1979)

Halottaink - P. Radányi Rókus SJ (P. Babos István SJ)

Templom ünnepelt szónoka, aki a déli misét és prédikációt ismét eseménnyé tette nagy elődök (Prohászka, Tóth Tihamér) után, bámulatos buzgósággal járta a keceli tanyákat gyermekei után mint hitoktató, és a bajai értelmiség dédelgetetten nagyra- becsült szónoka előszeretettel foglalkozott a kicsinyekkel. Éjszakába nyúló tudományos munkálkodása nem tette elvonulttá: csodálatosan be tudott illeszkedni a papi közös­ségekbe, és mindig kész humorával órákig tudta kacagtatni a résztvevőket. Erőinek teljében, éppen akkor, amikor legjobban tudta volna hihetetlen szorgalom­mal összegyűjtött tudásanyagát kamatoztatni, érte el a kereszt. Hogy mennyire nehéz volt neki betegsége, csak a legkisebbet említsük. Jobboldali bénasága a hangszálakat is érintette, és ezért a torokhangokat erőteljesebben kellett kiejtenie. Egyszer csak úgy fölsóhajtva mondja: Hogy utálom magam ezért a raccsoló, affektált beszédért! Röviddel operációja után pedig azt mondta: Mindig nagy gondot fordítottam beszédeim­re, és azt hittem, hogy az a feladatom. Az Úr Isten — úgy látszik — ezt a legnagyob­bat kívánta tőlem. — És ami a legszebb: „a mi Urunk sokat prédikált és sok csodát tett. De amikor a megváltás művét végezte szenvedésében, elhallgatott.“ Papnak tekintette magát életében, papként hordozta betegségének fiatalon kapott keresztjét. Az örök Pap vegye a szentháromságos élet boldogító örök életébe! Belon Gellért P. RADÁNYI RÓKUS SJ (1914—1978) 1948 áprilisában, pár héttel érettségi előtt, új hittanárt kaptak a pécsi Pius-gimná- zium Vlll-os növendékei, mert az eddigi, P. Hemm, halálán volt. Egy ismeretlen fiatal­ember jött az osztályba. Fellépése határozott volt. Közölte, hogy most jött Szatmár­németiből. Látja, hogy igen el vannak maradva az anyaggal, ezért világosan és ért­hetően mindjárt magyarázni kezdte a következő órára szánt leckét. Minden kérdésre határozottan és azonnal válaszolt. Daliás termete, göndör fekete haja, villogó és min­dent áttekintő szeme parancsolóan hatott az osztályra. Nem is merték kipróbálni, med­dig bírja türelemmel csínytevéseiket. Gyorsan vége lett az évnek, de ez alatt a pár hét alatt jól behozta az elmaradt anyagot az új tanár, P. Radányi Rókus. Bácsbokodon született 1914. okt. 23-án. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán kezdte a jezsuitáknál 1925-ben. 1930-ban belépett a noviciátusba. Budapesten volt retorikus és filozófus. Szegeden végezte a teológiát. 1942. máj. 13-án szentelték pappá. Első misé­jén két ünnepi szónoka is volt: egyik horvátul, másik magyarul beszélt. Szatmárnémetiben kezdte el papi működését 1944-ben mint házgondnok, konviktusi prefektus és gimnáziumi hittanár. Emellett szerkesztette a „Kongreganista“ és „Kál­vária“ c. lapot. Innen került 1948-ban pár hónapra Pécsre, majd júliusban Budapestre. Munkaköre itt is igen változatos volt: a külföldi missziók prokurátora és a „Katolikus Missziók“ szerkesztője, a Jézus Szíve-templomban kisegítő és a Szív-újság segédszer­kesztője. 1944—1950 között szinte minden munkatéren dolgozott, és mindenütt megállta a helyét. Ez időtől kezdte főleg három területen értékesítette talentumait Isten országá­ért: mint lelkipásztor, szerkesztő és adminisztrátor. Lelkipásztor: 1950-ben a pécsi Jézus Szíve-templomot vezette, majd több helyen mű­ködött 1955-ig. 1956-ban vette át a hollandiai magyarok lelki, szociális és mindennemű gondozását. A holland Caritas útján haza is sok gyógyszert küldött a rászorulóknak. Mikor 1960-ban Amerikába került, lelkipásztori működését folytatta az új világban is. Hétvégeken kisegített a passaici (New Jersey) Szent István plébánián, majd később (1970—73) Yonkersben a magyarok lelkipásztora. Amikor ideje engedte, szívesen ment a kanadai plébániákra is kisegíteni. Szerkesztő: Hazai működését már említettük. Hollandiában „A Kereszt népé“-t adta ki, ami nemcsak hitbuzgalmi lap volt, hanem az ottani magyarok „mindenes“ lapja. 1960-ban vette át A Szív szerkesztését Shrub Oak-on. Pontosan, a körülményekhez ké­pest szépen és ízlésesen szerkesztette a lapot. A tartalom is szívügye volt, bár nem volt íróember. Sok munka járt a kiadással. A szöveget kétszer gépelte le, másodszor azért, hogy a jobboldalon kiegyenlítse a margót. Ezután egy alulról égővel megvilágí­93

Next

/
Thumbnails
Contents