Szolgálat 42. (1979)
Halottaink - Szemes Ferenc piarista (Confrater)
tott tejüveg lapra helyezte a kész oldalt, és elkezdődött a „kákán csomót keresés". A hibás szót újra gépelte, és óvatosan beragasztotta az elhibázott fölé. Ez után következett a címek összeállítása, amelyeket előre nyomtatott betűkből ragasztott össze. Ezt a szöveget kapta meg a nyomda. Majd jött a postázás kimerítő napja: címzés, szállítás és a különböző formulák kitöltése. Hogy pedig a számok között se unatkozzék a szerkesztő, intézte az egész világgal való levelezést: anyaggyűjtést, a Jézus Szíve-tisztelet és a napi felajánlás terjesztését. Mindezt a munkát itt-ott segítséggel, de leginkább egymaga végezte. Adminisztrátor: Mikor Yonkersba került, a már ismert energiával és határozottsággal látott hozzá, hogy a templomot és plébániát rendbehozza. Mint mondani szokta: „úgy reméltem, hogy öregségemre kis otthont építek magamnak, de kiderült, hogy Isten dicsőségére dolgoztam." 1973 vége óta ugyanis a Fordham egyetemre költözött mint provinciái titkár. Szerkesztői tapasztalatait itt is jól értékesítette. Neki köszönhető a pontos és kezelhető levéltár is. 1972 tavaszán egy vizsgálat alkalmával az orvos azt ajánlotta, hogy a mellkasán levő kis kinövést jó lenne közelebbről megvizsgálni. Az eredmény lesújtó volt: a nyirok- mirigy-szisztéma rákos. Ezt követte a sok vizsgálat, majd besugárzás és kémiai kezelés. A nagytermetű, egészséges ember pár hét alatt lefogyott és lelkileg-testileg fáradt lett a kezelés következtében. Pár hónap alatt azonban rendbejött, és az orvos azzal vigasztalta: ha öt éven belül nem találnak rákos tünetet, akkor megállították a terjedést. Mindössze négy év telt el, amikor arcán újra daganat jelent meg. Felnyitották, de nem lehetett operációval eltávolítani, olyan közel volt a szájizmokhoz. Újra sugárzás, kémiai kezelés . . . Igen csöndes és türelmes beteg volt. Nem panaszkodott, és nem beszélt betegségéről. Amennyire ereje engedte, elfoglalta magát és dolgozott. Közben a mája is megbetegedett. Nap mint nap fogyott, kivéve derékban, mert szervezete nem bírta a vizet kiszorítani. Két héttel halála előtt bevitték a közeli kórházba. 1978. jún. 28-án reggel halt meg. Temetésén vagy 80 jezsuita koncelebrált. Az egyik idősebb atya, aki aznap jött haza a kórházból és soha nem koncelebrált, szintén velük volt. „Érte megteszem" — mondta. Személyisége és áldozatos munkája nagyon hiányzik. A fordhami közösség magyar és amerikai tagjai állandóan emlegetik. Keménysége és határozottsága mögött ott volt a melegszívű ember, aki szerette a közösséget és a közösség szerette őt. P. Babos István SJ SZEMES FERENC piarista (1908—1978) Halála előtt néhány nappal gyógyszert vitt Erdélybe egy súlyosan beteg rendtársának. ő maga, szintén betegen, gondolkodás nélkül vállalkozott a számára nagy és fáradságos útra. Az éjszakákat csak a vonatban tölthette, félig-meddig pihenve, sokkal inkább megtörve. így érkezett vissza Budapestre, szeretetszolgálatának melengető jóérzésével szívében. De ugyanakkor a fáradság ijesztő jeleivel. Szíve, amely fölmelegedett az áldozatos szeretetben, végzetes próbának tette ki magát. 1908. dec. 19-én született Csanáloson. 1928-ben lépett a piarista rendbe, 1935-ben szentelték pappá. Vácott kezdte a tanítást. Innen került 1941-ben Máramarosszigetre, s ott élete végleg összefonódott Erdéllyel, az ottani tanítással, lelkipásztorkodással, az erdélyi magyarsággal. Olyan időpontban került oda, amikor szinte minden nap a történelem súlyos rázkódását rezegte tovább. Helytállás, lelki tartás, de egyúttal kedély és derű kellett hozzá, hogy a nehezen induló iskolai munka, a tanári és rendi élet viszontagságai, a tanulók nyelvi és egyéb hiányosságai miatt az ember össze ne roppanjon. Szemes Ferenc pontos stabilizáló ereje volt ezekben az újrakezdő időkben a rendházi és iskolai életnek. Nagy része volt abban is, hogy iskolánk szellemi és erkölcsi hatása a kezdeti nehézségek után kiterjedt a szélesebb társadalomra is. Társaságkedvelő lénye, jó humorérzéke, de főleg remek énekkarvezetői szereplése igen kedvezően hatott a jó kapcsolatok kiépítésére. De szerette és tiéztelte a pasztoráció- ban működő helybeli és vidéki papság, a másvallású iskolák, intézmények, a különböző 94
