Szolgálat 42. (1979)
Könyvszemle - Rahner-Weger: Was sollen wir noch glauben? - Weger: Karl Rahner (S. M.) - H. Nouwen: The Living Reminder (Lelóczky Gy.)
3. Vezetni . Az emlék a Jövö felé is vezet bennünket, állandóan újjá teszi életünket. Reményünk emlékeinkre épül. Sötét, félelmetes éjszakán azért tudunk ragyogó reggelt remélni, mert már láttunk ragyogó reggelt. A próféták Isten szolgaságból megszabadító szeretetére emlékeztetve öntöttek a népbe új reményt. Ez a prófétai szolgálat Jézusban kapott legteljesebb kifejezést. Ö nemcsak feleleveníti a biblikus emlékeket, de maga is azért beszél, hogy övéi az előttük álló nehéz időkben majd emlékezzenek szavaira. S azóta a tanítványok Őrá emlékezve beszélnek, tanúskodnak, törnek kenyeret, ebben az emlékben találnak erőt üldözésben, válságos órákban. Lelkipásztori vezetésünk két lépése: a szembesítés és a lelkesítés. Szembesítés: a jövő felé vezetés szükségessé teszi tévhiteink leleplezését, azét a tévhitét, hogy .megérkeztünk", hogy megtaláltuk hitünk végleges megfogalmazását, az ideáljainknak legjobban megfelelő életstílust. Állandóan kísértve vagyunk, hogy az eredeti látomást felcseréljük annak egy kényelmes pótlékával. A nagy reformátorok — mint Benedek a 6. században, Ferenc a 12.-ben, Teréz anya ma — mind szembenéztek a ténnyel, hogy az eredeti nagy látomás elmosódott, elvesztette meggyőző erejét. Lelkesítés: a szembesítés után vissza kell menni arra a pontra, ahonnan a nagy ihlet származott. Minden reformátor egy régi nagy vízióra emlékeztet bennünket: Benedek a közösségére, Ferenc a szegénységére, a mai próféták a békéére és igazságosságéra. A haladás paradoxona, hogy csak akkor lehet róla szó, ha visszamegyünk egy nagy emlékhez, amely új vitalitást tud adni a szunnyadó álmoknak. Gyakorlatban ez a kettős szolgálat a legjobb eredményt akkor éri el, ha egyszerűen „mesélünk“. Mesemondókká, elbeszélőkké kell válnunk, hogy a múlt nagy tanúi vezethessék kétkedő szívünket. A történet teret teremt, amelyben megtalálhatjuk a helyünket. Szembesít, de nem nyom el, lelkesít, de nem manipulál, inkább találkozásra, dialógusra hív. — De lelkesíteni csak akkor tudunk másokat, ha amit mondunk, az az életünket szüntelenül irányító látomásból táplálkozik. Ahhoz, hogy élő emlékké váljunk. Isten szavának testté és vérré kell válnia bennünk, ez pedig nem érhető el egyszerű értelmi felfogással, hanem egy szerető-megismerő folyamat gyümölcse, folytonosan elmélkedve, rágva az Úr szavát. Ha a történelem legnagyobb újsága, hogy az Ige testté lett, akkor nekünk is legnagyobb hivatásunk és kötelességünk folytatni az ige megtestesülését magunkban. Pásztorként a múlt sebeit gyógyítani, papként a jelenben táplálni, prófétaként a jövő felé vezetni: ez a lelkeket gondozó „élő emlékezet“ feladata. S amikor Nouwen mindezt egyszerű, bölcs szóval elmondja, könyve maga lesz ilyen emlékeztető: nem új tanokat hirdet, hanem hagyományos igazságokra vet új fényt, mint a házigazda, „aki kincseiből újat és régit hoz elő*. Lelóczky Gy. Megjegyzés. Mint már sokszor jeleztük, az ismertetett idegen nyelvű könyvek beszerzésére szerkesztőségünk nem vállalkozik! Minden gyermeknek joga van — gyöngédségre, szeretetre és megértésre — megfelelő élelmezésre, lakásra, egészségügyi ellátásra és szórakozásra — ingyenes nevelésre — különleges gondozásra, ha testileg vagy szellemileg fogyatékos — katasztrófák esetén azonnali segítségre — arra, hogy békében és az egyetemes testvériség légkörében növekedjék — hathatós védelemre minden hanyagság, kegyetlenség és kizsákmányolás ellen — végül minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy ezeket a törvény által biztosított jogait fajra, nemre, vallásra, nemzeti hovatartozásra és társadalmi származásra való tekintet nélkül, maradéktalanul élvezhesse. (Az ENSZ dokuméntumából) 86
