Szolgálat 42. (1979)

Eszmék és események - Levelesládánkból

oltárod elé“, mert lepadolva nincs. Kérdésünkre, hogy miért építettek ekkorát, azt mondták, hogy ekkora kell. Mindenütt sok a gyermek, 8—10 az átlag. A tornyuk lelóg a földgömbről, de a falu nevét nem lelni a térképen.

A harmadik az egyszerű szépség csodája. Lábtörlő szőnyeg a kapu előtt. Velencei márvány az udvara, lépcsözete és a padlója. A szentkereszt felmagasztalásának tiszteletére épült. Óriás kereszt méter szélesen és szinte a végtelenig uralja a homlokzatot. A szentély is kivilágítható beton kereszt, szárán kis mélyedésben tabernákulum. Előtte teljes szélességben a vendéghívogató terített asztal, önkéntelenül köréje térdelt a társaság. A világítása érdekes: almányi fehér gyöngyökből félméteres rojt egy pár- kányzaton, és mögötte elhelyezve az égők. Egy különálló oszlop a tornya, erre még egy 26 m-es kereszt jön, az még nincs készen.

Az ámulat végén nagyon eszünkbe jutott az a megfőzni elfelejtett ebéd. Valahol a nyílt úton egy kukoricás szélén találtunk egy csorgót vályúval. Ott előkerültek a hazai tarisznyák és a 15 l-es demizson az áhítattól elspórolt borral. Alaposan megkönnyebbült a csomag, és elnehezedtek a szempillák. De hamar új erőre kaptunk, s mire megharsantak a motorok, felcsendült a nóta is. Már lámpát kellett gyújtani, s közel 300 km-es út állt még előttünk. Nézelődni nem sokáig lehetett, ahogy beértünk a hegyek közé, a feketeség tetején néha feltűnt a félhold sarlója és fénypontocskákként a települések. Amire a Békás szoroshoz közeledtünk, egy kicsi ereje lett a holdvilágnak. Félelmetessé váltak tőle a sziklák, s ahogy fáradtan tekergőzött köztük az űt, úgy rémlett, mintha kergetnének. A szerpentinen szerencsésen feljutottunk. Aztán egy vágtában jöttünk hazáig. A fáradtságtól sokáig nem tudtam elaludni. Azóta is visszakószálok gondolatban a bejárt vidékre, és egyfolytában sajog a szívem értük.

— A mosolygó pápa nekünk felejthetetlen. Ha rátekintünk (mert ki van téve a képe), mindig mosolygós, derűs lesz a lelkünk. Mennyi hálával tartozunk a jó Istennek, hogy egymásután Ilyen kiváló pápák kerültek Szent Péter székébe! Hamarosan a negyedik, akivel nem tud betelni a lelkünk.

— Itt küldöm Wemer Alajos utolsó naplójegyzetét, 1978. jún. 12—15-ről: „Tempus breve est! Vár Székely Laci gyémántmiséje és az én aranymisém. Kérem Szent őrző- angyalaimat, Szent Alajos védőszentemet, Szent Ferencet, Szent Felíciánt és Szent Cecíliát és az összes kedves szentjeimet, magyarokat és külföldieket, kísérjenek el ők az aranymisés oltáromhoz, állják körül, pótolják nyomorúságomat, imádják Jézust és ajánlják fel áldozatát a Mennyei Atyának, értem, az enyéimért, a lelkekért, akikkel az 50 év alatt papi vonalon találkoztam, a világért, Imádásul, hálaadásul, engesztelésül és kérésül, hogy .általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett' (Kol 1,20) .*

— Dec. 9-én egy magyar diakónust szenteltek pappá itt Torontóban, a Szent Mihály katedrálisban. Eggyel több az Úr szőlőjében. Kopfensteiner István jeligéje: „örömhírt a szegényeknek, szabadulást a raboknak, vigasztalást a gyászolóknak“ (Iz 61,1). A lélekemelő aktus után kávé és sütemény várta a megjelent vendégeket. Következő napon. 10-én, vasárnap 10 órakor volt az első szentmiséje a magyar plébánián. Nagyon sokan voltak. Áldását csak a hallban tudta adni, mert kezdődött a következő mise. A férfiegyesület havi áldozása még ünnepélyesebbé tette e napot. Ima utána reggeli követte, ajándékok és borítékok átadása. Plébános Atyánk boldogan bontogatta fel a csomagokat vele. Este 6 órakor magyaros finom vacsora várta a meghívottakat. Tűz Tamás atya kedves angol verset írt az ünnepre. Köszönöm a jóságos Istennek, hogy részem lehetett mindebben.

— (Ausztriából:) Nagyon köszönöm, hogy régi barátságában tart, s a Szolgálattal és a könyvekkel a kapcsolatot régi magyar egyházamhoz lehetővé teszi. A jó Isten jutalmazza érte! Most már majd 81 évemmel nagyon értékelem ,e lelki alátámasztásomat. Élettapasztalatom megnyugtat, hogy Egyházunk nehéz útján ismét felfelé halad.

76