Szolgálat 42. (1979)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Ma ez egész embert követel, én pedig inkább a szegényeknek ajánlom fel munkámat és energiámat. (A nővért közben áthelyezték, új címe:) Gere Brigitta, „Shanthi“ 298, Madawela Road Nawayalatenna-Katugastota, Sri Lanka + Hálásan köszönöm a levelet, amelyet ezüstjubileumomra küldtek. Sohasem gondoltam volna, hogy olyan messziről is írnak. Már 1954 óta itt vagyok Brazíliában. Most egy nagy városban már öt éve. A plébánia nem nagy: 9000 emberem van, mind gyári munkások. Hála Istennek szeretnek, és sokat segíthetek nekik. Beszélek a cursillóban. Ez a mozgalom nekünk sokat jelent: innen kapjuk a jó embereket, akik segítségünkre vannak, mert a pap egyedül nem bírná ki a munkát. A karizmatikus mozgalmat is bevezettük. Nagyon jól megy. Minden héten péntek este van szentségimádási óránk. Nálunk tehát az ima a fődolog. Igaz, kell törődni a szociális dolgokkal is, de ha az ember a vallást adja át, amit a jó Isten tervez, az mindennél jobb. „Keressétek először az Isten országát . . . “ — a többit Ö adja. így mondja a szentírás is! Hála Istennek a nép így jobban dolgozik, és jobban előrehalad még a földi dolgokban is. Az imaórákon mindig a hivatásokért imádkozunk, mert eddig itt kevesen voltak. Ha akarnak nekünk egy kicsit segíteni, szívesen elfogadjuk. Hisz a katekézisre sokat kell kiadni. Gépet vettünk, hogy a gyerekeknek tudjunk képeket mutatni. Természetesen sokat imádkozunk értetek is. Most a karácsonyra készülünk. Kilenc család összejön, és a bibliáról beszélünk. így az ember a férfiaknak is tud vallásórát adni! Majd írok többet is munkámrá*' Pe. Joao Palkó (Palkó János) SVD C. P. 5111 80 000 Curitiba-Pr., Brazília + 1928-ban léptem a manrézai noviciátusba azzal, hogy a missziókba szeretnék menni. 1936-ban megkaptam az engedélyt. Hatan indultunk a támingi misszióba. Kínában különböző helyeken dolgoztam 1949-ig. Akkor a pekingi szeminaristákkal a Fülöp-szige- tekre mentem. 1954-ben kerültem Taiwanra. Itt Hsinchuban, a kaliforniai jezsuiták misz- sziós központjában dolgoztam 22 évet. Asztalosmunkák, építkezések voltak a fő munkaköröm. Sokat kellett utaznom. A műhelyben is sok volt a munka. Azt lehet mondani, hogy az egész szigeten mi rendeztük be az egyházi iskolákat, templomokat. Emiatt a műhely egész gyárrá fejlődött. Faragók, asztalosok, festők néha 80 munkás is dolgozott benne. Egyedül alig bírtam. Egy nagy autóbaleset miatt úgy határoztunk, hogy kissé leépítjük a műhelyt. Nagy részét átadjuk a munkásoknak. Utána a Fűjén katolikus egyetemre kerültem. Egy héten hat napot itt dolgozom, egy napra pedig lemegyek Hsinchuba segíteni. (Mivel a hétnek csak hét napja van: mikor pihen? Szerk.) Az egyetemen minden évben van egy-két építkezés. Most épül az egyetem közös temploma és a jogi kar könyvtára. Emellett több helyen segítek nővéreknek, plébánosoknak kápolnák, templomok berendezésében. Szóval van munka elég, csak legyen erő hozzá. Hála az isteni Gondviselésnek, még élünk és mozgunk. Bár 73 éves fejjel érzem az idő múlását, és a szívem mintha idősebb lenne. A reuma sokszor megkínoz, de ezt mind vállaltuk a missziós hivatással. Sajnos mi lassan kiöregszünk, és nincs utánpótlás. Papi és szerzetesi hivatások nagyon lecsökkentek. Az egyetemen 14 ezer diák van, de ezekből nem sok a keresztény. Pár évvel ezelőtt évente százával keresztelkedtek, most karácsonyra csak 14-en voltak. Mivel mostani munkaköröm olyan, hogy több templom- és kápolnaberendezést kell terveznem, nagyon szívesen venném és hálásan fogadnám, ha valaki segíteni tudna főleg modem egyházmúvészeti lappal, katalógussal vagy levelezőlappal: oltárok, taber- nákulumok stb. fényképei. Legyen hála az isteni Gondviselésnek mindazokért a kegyelmekért, amelyeket ez alatt az 50 év alatt kaptam. Igazán sokszor csodálatos módon menekültem meg sok 73
