Szolgálat 42. (1979)

Az egyház szava - A belga püspöki kar körlevele a gyermekévre

Országainkban számos dicséretes kezdeményezés található. A gyermek évének nem feladata új szervezetek vagy intézmények létrehozatala, hanem a meglevők kihasználása, nagyobb távlatban és megújult buzgalommal. Minden tevékenységnek abból a szemléletből kell kiindulni, hogy a gyermek ember és az emberi közösség tagja. El kell ismerni minden gyermeket jogalanynak. Minden gyermeknek létezése elejétől joga van a sajátos helyzetének megfelelő támogatásra. Ezeknek a szempontoknak jobban bele kellene hatolni a közvéleménybe, a törvényhozásba és a társadalmi szerkezetekbe.

A család legyen különösen érzékeny minden gyermeknek a támogatásra és adottságainak tiszteletére való joga iránt. Ha a gyermek úgy érzi, hogy szülei nem fogadják el úgy, amilyen, egész életén át megőrzi e csalódás nyomait. Bárcsak a gyermekév ösztönözné a szülőket, hogy legyenek nagyon figyelmesek gyermekeik alapvető szükségei iránt! A gyermeknek oltalom alatt és biztonságban kell éreznie magát; ez mindenekelőtt szülei jó egyetértésétől függ. Egészséges családi légkörben a gyermek érzi, hogy elfogadják annak, ami; védve érzi magát a társadalom nyers támadásai ellen; önálló személyiségnek ismerik el; komolyan veszik; engedik, hogy kifejezze magát és meghallgatják; felajánlják neki a tekintély támogatását, amire a fiataloknak szükségük van, hogy megtanuljanak igazán szabadok lenni. Apjában és anyjában sikerült életű felnőttek példáját találja. Eszményként gondolhat rájuk, azonosulhat velük. Röviden: ha a szülők felfogják és szívükre veszik feladatukat, akkor a gyermek megkapja azt a figyelmes és okos szeretetet, amelyre joga van, hogy kiegyensúlyozott és boldog emberré váljék.

Az iskola, az ifjúsági mozgalmak és csoportok olyan környezetet alkothatnak, ahol a fiatalok és gyerekek értékelést, támogatást találnak. Sok tanító, nevelő, vezető igyekszik ilyen légkört megvalósítani. Eléggé megbecsülik-e odaadásukat? A gyermekévnek alkalmul kellene szolgálnia szorosabb kapcsolatra a fiatalok szülei, tanítói, irányítói között. Ha mindezek a felelősök nyílt és rokonszenves légkörben találkoznak, akkor önként gondot fognak viselni a gyermek valódi szükségleteire.

Senki sem maradhat érzéketlen a gyermekekre nehezedő fenyegetések iránt. Akik életszabályul az evangéliumot veszik, különösen is érzékenyek lesznek ebben a tekintetben. Jézus Krisztus, akinek szavát és példáját akarják követni, kivételes figyelmet tanúsított a gyermekek iránt. Nagyon szigorúnak mutatkozott azokhoz, akik szeretetlenek hozzájuk. A gyermek egyszerűsége, készsége, ártatlansága mindmegannyi ösztönző példa a szemében a felnőttek számára. És jelezte, hogy előszeretete azoké, akik gondjukba veszik a gyermekeket: „Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be“ (Mk 9,37).

Reméljük, hogy az ENSZ felhívása mély visszhangra talál minden keresztény szívében. Jézus Krisztus Lelke azt a vágyat önti beléjük, hogy Isten minden gyermeke a meleg rokonszenv légkörében élhessen. A Lélek indítására a keresztény szülők és nevelők igyekeznek majd a megkeresztelt gyerekeket elve55