Szolgálat 42. (1979)

Az egyház szava - A pápa beszéde a magyarok fogadásán

A nemes Magyarország főpásztorainak, papjainak és hívőinek ilyen kiemelkedő csoportja előtt önkéntelenül is fölmerül Szent István király emléke. Csodálattal és tisztelettel gondolok rá, aki a X—XI. század küszöbén, elnyerve elődömtől, II. Szilvesztertől királysága elismerését, elindította dicsőséges történeteteket, és joggal lett a haza atyja, a katolikus hit apostola, a magyarországi egyház megalapítója. Legyetek mindig büszkék erre a nagy szentre, aki tökéletes összhangba tudta hozni a keresztény hithez való ragaszkodást, az Egyház iránti hűséget és a nemzete iránti szeretetet!

Irántatok érzett jóakaratomat és szeretetemet kinyilvánítottam már abban a levelemben, amelyet tavaly december 2-án intéztem a bíborosprímáshoz, a főpásztorokhoz és velük együtt Magyarországon élő valamennyi kedves testvéremhez és gyermekemhez. Ebben a levélben azt írtam: meg vagyok győződve, hogy a katolikus egyház, amely olyan nagyfontosságú szerepet játszott a magyar történelemben, a jövőben is bizonyos értelemben alakíthatja hazátok lelki arculatát, szétsugározva fiaira és leányaira Krisztus evangéliumának fényét, amely annyi századon át megvilágította honfitársaitok életét.

E találkozó alkalmával meg akarom újítani szeretetem kifejezését, és arra buzdítalak, hogy folytassátok a buzgó és odaadó munkát, mindig megőrizve egymás között az összhangot. Élénk megelégedéssel vettem tudomásul, hogy különös és növekvő elkötelezettséggel szentelitek magatokat az ifjúság nevelésének. Ez elsőrendű kötelessége az Egyháznak, mert tudja azt, hogy „a fiatalok igen nagy jelentőségű befolyást gyakorolnak a mai társadalomban" (Apos- tolicam actuositatem 12). Keresik az igazságot, a szolidaritást, az igazságosságot; egy jobb társadalomról álmodoznak és hozzá akarnak járulni megépítéséhez; olyan társadalmat akarnak, ahonnan száműzik az önzést, de tiszteletben tartják az emberi személyek eredetiségét és megismételhetetlen voltát; átfogó és kimerítő választ keresnek az ember alapvető problémáira, az élet lényegi és egzisztenciális jelentésére vonatkozóan. A fiataloknak ezekre a követeléseire, ezekre a kérdéseire válaszoljatok állandó buzgósággal, bemutatva nekik Krisztust, az ő személyét, életét, üzenetét, amely, igaz, követelményeket támaszt, de tele van reménységgel és szeretettel. „Szellemünk, értelmünk, akaratunk, szívünk egyetlen iránya — írtam a minap — ez: Krisztus, az ember megváltója felé; Krisztus, a világ megváltója felé. Reá akarunk tekinteni, mert egyedül Benne, Isten Fiában van az üdvösség, megismételve Péter állítását: ,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak* (Jn 6,68; vö. Csel 4, 8-12).“ (Redemptor hominis enciklika II. 7.) Folytassátok ezeket az erőfeszítéseiteket. Az Úr segít benneteket minden körülmények között vigasztalásával és kegyelmével.

E találkozás végén szerető üdvözletét intézek hozzátok jelenlevőkhöz, papjaitokhoz és híveitekhez, valamint Magyarország, Mária országa összes többi főpásztorához, papjához és hívőjéhez. Legyetek mindig szilárdak az Istenbe és Krisztusba vetett hitben (vö. 1Kor 16,13; Kol 1,23; 2,7; Zsid 4,14; 1 Pét 5,9),

53