Szolgálat 41. (1979)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
Van egy hímzöiskolánk, ahol 62 szegény gyermek dolgozik, mohamedán és katolikus. Ebbe is csak szegényeket veszünk be, és amennyit dolgoznak, azt megfizetjük. Még idáig mindig el tudtuk adni a kézimunkát, ebből fizetjük ki őket. Többször megtörténik, hogy nem elég, de az Úr Jézus valahonnét mindig segítségére jön az ő szegényeinek. Mária Györgyike, St. Catherine’ Convent Aziz Bhatti Road Rawalpindi, W. Pakistan + immár 8 éve múlt, hogy elhagytam ugandai missziónkat, amelybe sajnos már nincs reményem visszatérni a nehéz és zavaros viszonyok miatt, ami elöljáróinkat az összes külföldi nővérek visszahívására kényszerítette. Most csak öt bennszülött maradt a házban, akik teljesen átvették a felelősséget, és folytatják az apostolkodást, amennyire kevés számuk megengedni. Úgy látszik, a jó Isten áldása van rajtuk, mert már két hivatás jelentkezett, és egy harmadik, aki néhány éve kilépett, most visszajött. Az Evangélium szerint kell, hogy az elvetett mag meghaljon, hogy új búzát teremjen. Úgy látszik, ez már kezd megvalósulni. Nemrég kaptam egy nagyon vigasztaló levelet tőlük. Igaz, sok mindent nélkülöznek: ruhát, élelmiszert, pénzt, de különösen a dolgozó kéz hiányzik az iskolákban és kórházakban, nincs elég kiképzett személyzet: ennek következménye, hogy az ifjúság elromlik és sok beteg meghal. De van szép oldala is az éremnek. Nagy ünnepséggel készültek az evangélium hirdetésének 100. évfordulójára. 1978. febr. 17-én volt 99 éve, hogy az első két misszionárius Ugandába érkezett. Egy évi, két hónapi és néhány napi utazás után kis bárkájuk Entebbében kötött ki; ott a Victoria Nyanza tó partján föladta szolgálatát és szétfoszlott. A két misszionárius, P. Lourdel és Fr. Amans ezt Isten akaratának vette, hogy ott telepedjenek le. — Most ezen a napon közelben levő helységben, Kigunguban egy elemi iskola egyik termében oltárt készítettek, és Emmanuel Nsubuga bíborospüspök kb. 90 pappal misét koncelebrált. Jelen volt a kanadai Cabana, az előbbi megyéspüspök is. Az afrikaiak nagyapjuknak nevezik, nagyon szerették. Már nagyon öreg és beteges, de minden áron részt akart venni. Rengetegen voltak. A mise végeztével egy csoport pap kettesével az oltár elé jött, ahol a bíboros kézrátétellel — mint régen az Úr Jézus — szétküldte őket, hogy egész éven át menjenek a községekbe missiót prédikálni, hogy fölelevenítsék a hitet a hívők közt. Azután körmenetben mentek az egész néptömeggel együtt oda, ahol a két misszionárius partot ért. Ott emlékkő van felírással és dátummal. Néhány páter a fehér atyák közül még ott maradt, azok vitték imák és ének kíséretében két kis ládiká- ban a két hithirdető ereklyéit és a keresztet. Tehát így kezdődött a századik év, és bizonyára Isten segítségével még ünnepélyesebben fogják végezni 1979. febr. 17-én. Koller Mária s. m. r. Belgium + Nagyon szépen megköszönöm a missziós vasárnapi szép összeget, mely éppen jókor érkezett meg. Az új tanévben egy „Social Advance School“-ban tanítok hittant az idén, s lehet, hogy más tantárgyat is jövőre. Ezt az épületet a nyugatnémetek építették, s írógépekkel és varrógépekkel szerelték föl. Háromféle iskola van a szegény családokból származó fiatalok kiképzésére mint varrónők, könyvelők, elárusítók, titkárok stb. 420 a tanuló. 3 éves a kiképzés. Néhányan már családosak, de ki akarják használni az alkalmat. Középiskolai tanterv alapján működünk, csak azzal a különbséggel, hogy minden tanuló szegény családból való. A pénzt könyvekre szántuk, mert erre nagy a szükség, maguktól nem tudják megvenni. — A kedves ottani magyar hölgy adományából pedig a karácsony előtti zárónapon, dec. 15-én karácsonyi kalácsot adtunk 420 tanítványunknak. Nagyon hálásan köszönik s élvezték, mert sokan igazán éheznek. A Szolgálat nagyon jó munkát végez. Nem tudtam itteni magyarokról. Éppen karácsony előtt jött egy magyar hölgy kisfiával s mondta, hogy hazalátogatásakor a plébános közölte vele a címemet. Volt is igazi magyar öröm. Imáimban minden nap itt 84
