Szolgálat 41. (1979)

Eszmék és események - Márton Áron püspök 40 éves jubileuma (Jakab Antal)

hogy mennél nehezebb legyen számára a kultúrájára és civilizációjára, találmányaira és anyagi bőségére büszke huszadik század.

1896-ban született Csíkszentdomonkoson népes, szorgos és természetes ésszel megáldott családból. Mielőtt a püspökség terhe ránehezedett, már megjárta az eiső világháború frontjait, s mint fiatal pap mutatta meg a vezető egyéniségek minden fejlett jelét, s kolozsvári rövid plébánossága alatt a szervezők kiválóságait.

Közvetlen elődjének, Vorbuchner Adolf püspöknek jelszavával jött: „Uram, ha néped számára még szükséges vagyok, nem utasítom el, vállalom a munkát!“ (Non recuso laborem.) „Kinevezésem a szent Karácsony előestéjéről van keltezve — írja körlevelében —, s a karácsonyi angyalok szózatával jövök és köszöntelek titeket: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaraté embereknek. Az angyali szózatban küldetésem tartalma is benne van. Isten dicsőségéért és a lelkek békéjéért kell dolgoznom . . . Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak ... az élet kegyeltjeinek és az élet szerenosétleneinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak!" A közös program, amit hivő népének ad, még ma is a világ legszerencsésebb útja a boldogulás felé: „Meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén. A válaszfalakat, amelyeket az emberi rövidlátás, hiúság vagy érdek emelt testvér és testvér közé, így lehet lassanként eltüntetni; a gyűlöletet, amely ellenségeket nevel, így lehet szeretettel helyettesíteni és a krisztusi testvériséget jóakarattal megvalósítani.“

Az ötéves második világháború egész ideje alatt az üldözöttek, kisemmizettek, semmi és senki nélkül maradottak megsegítője lett. Segített nemcsak a saját fölösleges filléreivel, hanem megszervezte, kikoldulta még azoktól is, akik maguk nem bővelkedtek a javakban, a legszükségesebbet. Úgy segített, mint aki nemcsak a gyűjtőtáborokban, de minden megszaladó, megrettent családban jelen van és az Atya szívével érez, és értelmével megvilágítja az útirányt. Szenvedélyeket leszerelő bölcsességgel járt közbe a bajba jutottakért. Emlékezetes marad az egyház és a népek történetében az a figyelmeztetés, amelyet akkor adott, amikor a faji megkülönböztetés majdnem egész Európában célbavette egy nemzet fiait s kitartással üldözte, pedig még hadviselők sem voltak. Hirdette, hogy az emberi jogokért elég embernek lenni, s annak nem korlátja a származás, s nem külön kiváltság még a keresztség ténye sem. Az élet vezérharangja, hogy a testvér a testvérért felelős, és égbekiáltó bűn mindenféle kainkodás.

Még alig hallgatnak el a fegyverek, a nagy szellemi, érzésbeli és anyagi zűrzavarban biztos irányt mutat a világnak: „Európa, sőt az egész világ a keresztben remél. Érzi, hogy mindazzal, ami gyötrődését okozza, nyíltan csak az evangélium száll szembe, s szebb jövőt is csak Krisztus kezdhet. Ez a kereszténység azonban nem lehet félkereszténység, hanem totális: vagy egész, vagy

74