Szolgálat 41. (1979)

Az egyház szava - Az osztrák püspöki kar körlevele a családról

rete: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük“ (Mt 18,20). A család akkor válik családegyházzá, ha mindenki próbál Jézus Krisztus szellemében élni benne. Jézus érzületét egész röviden körül lehet írni: Má­sokért élni: Istenért, az emberekért. Jézus egész élete, szavai, csele­kedetei, teljes élete és halála: odaadás. Odaadás Istennek, Atyjának, odaadás az embereknek. Hány házasság megy tönkre, mert hiányzik az odaadás szelleme! Mert sok­kal gyakoribb az „értem“, mint a „teérted“. Mert sokkal többször kérdik: Mj tesz engem boldoggá, mint: mi tesz téged boldoggá. Igazi szerelem csak ott van, ahol a hitvesek önzetlenül egymásért és gyermekeikért élnek. Akkor is, ha az első fellángolás a mindennapok hajszájában alább hagy; akkor is, ha keserves csalódások jönnek; ha a hivatás lázas tevékenysége, a gyermek- nevelés köszönettel sem viszonzott gondjai elárasztanak, eltompítanak. Ha Ilyenkor nem köti össze önzetlen szerelem a hitveseket, akkor kikerülhetet­lenül elszakadnak egymástól. Kérjük, ne fáradjanak bele, hogy mindig újra megküzdjenek szerelmükért, és házastársukat meghódítsák neki! Próbáljanak mindig újból igent mondani egymásnak, akkor is, ha az elidegenedés elválasz­tó veszélye fenyeget. Aggódnak, hogy nincs elég erejük ilyen magas követelményhez? Egymagá­ban, saját erejéből senki sem képes erre. De ha vasárnap együtt vesznek részt a szentmisén, akkor Jézus odaadásának titka mindig egész világosan áll szemük előtt. És ha magukhoz veszik az Urat az Eucharisztiában, akkor az ő ereje fogja önöket képessé tenni, hogy önzetlenek legyenek, ahogyan ő volt. És a lakásukban függő kereszt napról napra újból emlékeztet: „Ennyire szeret­telek titeket.“ Most talán attól félnek, hogy ha így szeretik egymást, elmulasztanak vala­mit az életből, nem jutnak el önmaguk kellő kibontakozására? Csak aki maga is megpróbálta, az tudja, hogy csakis az odaadás hoz mély boldogságot. Hogy valóban csak az nyeri meg az életét, aki kész másoknak odaadni (vö. Mk 8,35). A házassági együttlét csak akkor érdemli meg a szeretet nevet, ha tartós, ha nem ismer határokat. Jézusról olvassuk: „Mert szerette övéit, mindvégig sze­rette őket!“ (Jn 13,1) Legyetek olyan szelleműek, mint Krisztus Jézus! A család akkor válik egyházzá, ha nem zárul be, hanem fölismeri feladatait a világban. A világ a szomszédnál kezdődik. Észre kell vennünk a szom­szédot. Hozzátartoznak a világhoz a rokonok, az öregek, akiket a fiatalabb nemzedéknek nem szabad életéből kizárnia. Végül ez a világ a társadalom is, amelynek a család köteles felajánlani pótolhatatlan szolgálatát. A közösség nem állhat fenn tartósan közösségi erények nélkül, ezeket pedig rendszerint csak az egészséges családi élet oltja be és gyakoroltatja be. És a világbéke csak akkor valósulhat meg, ha mindig több ember tanulja meg már a család­ban, hogy tekintettel legyen egymásra, elviselje egymást, mindent megosszon 61

Next

/
Thumbnails
Contents