Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Németh József: Mutasd meg arcodat!
nes játékát, akkor értelmetlenül összekavart eseményeket látunk. Isten nyomai életünk útján adják meg azt a perspektívát, amely megvilágítja, kibogozza, rendezi és értelmezi életünk eseményeinek összevisszaságát. Az időbeli ismeret és az örökkévalóság között állandó feszültség marad: ez emberi sors. De »boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent!“ (Mt 5,8) Kit akarok megismerni, amikor Istent szeretném megismerni: amikor arcát keresem? A kereszténység Jézust Krisztust mindig igaz Istennek és igaz embernek vallotta. Teste a feltámadáskor nem maradt vissza a földi dimenzióban, mint ahogy az ég felé kilőtt rakéta elhasznált anyagtartálya visszamarad, hanem emberi leikével együtt belépett az isteni dicsőségbe. A feltámadt Krisztusban maga az ember lépett be Isten dicsőségébe. Az üdvösség rendjének van egy alapvető törvénye, amelyet a zsinat a Gaudium et spes 41. fejezetében így fogalmaz meg: „Ha ugyanaz az Isten a Teremtő és a Megváltó, a profán történelem és az üdvösség történetének az ura, akkor nem szűnik meg az üdvösség rendjében a teremtés és különösképp az ember öntörvényűsége, autonómiája, hanem sokkal inkább itt érvényesül igazán sajátos méltóságában, és benne erősödik meg.“ És egy merész mondattal ezt hirdeti a konstitúció: „Aki Krisztust, a tökéletes embert követi, az maga is egyre inkább emberré lesz.“ Amikor tehát Istent akarom megismerni, Krisztussal és Krisztuson át önmagamat törekszem megismerni mint igazi embert. Lassan-lassan megtanuljuk fölfedezni az emberi értékeket Krisztusban. így lesz Isten arca számunkra az Istenember arcán felismerhető arc. így tanuljuk meg önmagunkban is az emberi értékeket becsülni. — Ennek kifejtésében van a kereszténység hivatása a jövőre: az istenség a vallási magatartás történelmében össze van kötve az emberséggel. Ha ezeket meggondolva nézzük Máté evangélista elbeszélését az Úr színeváltozásáról, akkor nem mindennapi eseményről lesz szó. Erre utal a bevezetőben már az a megjegyzés, hogy mindez „hat nap után“ történt, mikor Jézus először beszélt szenvedéséről, haláláról és követéséről (Mt 16,21-28). Az előzmények bevonása a történetbe éppoly fontos, mint maga a történet. A „hat nap“ föltehetően a teremtés hat napjára utal. A szenvedés után és a szenvedésen át, a halál után és a halálon át, a krisztuskövetés után és a krisztuskövetésen át az történik, ami a teremtés hatodik napja után a hetedik napon történt. Isten akkor mindent megnézett, amit alkotott és látta, hogy mindez jó. Most pedig az ember látja az átváltozott krisztusarcon saját életútja célját és jut el a konklúzióhoz: „Uram! Jó nekünk itt lennünk!“ — Pál apostol is így látta az emberi életút célbajutását: „mindnyájan átváltozunk“ (iKor 15,51). .Mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról-fokra hozzá hasonlóvá változunk“ (2Kor 3,18). „ö azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőülttestéhez“ (Fii 3,21). 41
