Szolgálat 41. (1979)
Tanulmányok - Németh József: Mutasd meg arcodat!
mány lehetne drágább vagy tisztább? Értelmetlen pusztán az életet kapni. Ez szörnyű teherré válhat. Azonban szabad-e egyáltalán életet adni? Ez csak abban az esetben helytálló, ha az élet maga helytálló, vagyis ha minden szörnyűséget meghaladó remény hordozója. Ahol az Egyházat már csak véletlenül összeverődött egyesületnek tekintik, ott a hit, mint előzetes adomány kérdésessé válik. Aki azonban meg van győződve, hogy nem valami egyesületről van szó, hanem a szeretet adományáról — ami már első lélegzetvételünk előtt vár reánk —, az nem ismerhet drágább feladatot, mint az embert előkészíteni a szeretet előzetes adományára, ami egyedül igazolja az élet adottságát. Azért mindenekelőtt ismét meg kell tanulnunk, hogy a kereszténységet Istenből kiindulva értsük meg, mint az ö szere- tetében való hitet, mint hitet abban, hogy ő Atya, Fiú és Szentlélek. Hiszen annak az állításnak, hogy Isten a szeretet, csak így van egyáltalán értelme. Mert ha önmagában nem az, akkor egyáltalán nem az. Ha azonban lényegében az, akkor kell, hogy „én“ és „te" és mégis egy legyen: háromságban egy. Kérjük, nyissa meg szemünket, hogy ismét őbelőle kiindulva fogjuk fel keresztény mivoltunkat, és ezáltal önmagunkat is újból megértsük, az emberiséget pedig megújítsuk. Forrás: Der Gott Jesu Christi. Betrachtungen über den Dreieinigen Gott. Kösel Verlag, München 19772 Németh József MUTASD MEG ARCODAT! Istenről csak képekben beszélhetünk, de lényegét egy kép sem tudja tökéletesen visszaadni. Az idők folyamán sok istenkép összetört. A katona nem hivatkozhat többé a seregek istenére. Az élet sodrával küszködő nem mondhatja, hogy Ó minden bajtól megvéd, mert számos ember nem kapta meg a remélt védelmet. Még mindig divatos Isten haláláról értekezni. De azok, akik olyan sokszor kiállították Istennek a halotti levelet, elfeledik, hogy hamis ravatal előtt állnak. Nem Isten halott, hanem azok a képek törtek össze, melyeket mi rajzoltunk meg vagy vettünk fel Istenről. Sok jó oldala van annak, hogy szétoszlottak az illúziók, de mégsem ad okot diadalkiáltásra. Sokan nem ismerik ugyanis ki magukat a nagy képrombolás után. Nem az érdektelenség és fásultság, hanem a bizonytalanság és a tanácstalanság a nagy tömegek jellemzője ma. Ez pedig további keresésre, kutatásra ösztönözhet: Mutasd meg arcodat! „Istenre szomjazik, az élő Istenre a lelkem, mikor lehet már végre arcát meglátnom és betelnem?“ (Zsolt 42,3) Mózes, aki az Orral „szemtől szembe“ beszélt, „ahogy az ember barátjával beszél“, (Kiv 33,11) ilyen választ kapott kérésére: „Arcomat nem láthatod, 39
