Szolgálat 41. (1979)

Tanulmányok - Béky Gellért: „...keressék az Istent, szinte kitapogassák..."

vágyára, vagy a csend, a magány, a szemlélődés nagyrabecsülésére gondolok, valami egész más valami jut az eszembe: a Szentlélek! Nem egy teológus (pl. J. Galot is) utalt már a Szentlélek „személytelen" jellegére. A Szentlélek ui. a Szentháromság „legszemélytelenebb" Személye! Kelet látszólagos személytelen istenfogalmát és istenélményét is a „személytelen" Szentlélekkel kell valamiképpen szemléltetni és értékelni, ha meg akarjuk érteni a keleti ember igazi „éhségét" az Isten után (Ruysbroeck használja ezt a realisztikus képet: „Istenre éhezni"). Akkor látni fogjuk: a buddhista vagy hindu hivő látszólag személytelen, elmosódott, sőt igen sok esetben kimondottan panteista ízű beszédmódja és élménye mögött jóval több van holmi primitív természetimádás- nál.

Talán még a japán költő és bonc, Szajgyó (f 1190) fejezte ki a legtökéletesebben ezt a paradox igazságot: „Nem tudom, minek (kinek) tulajdonítsam: de a hála könnyeket csal a szemembe." A hála és az öröm könnyei a Láthatatlan, a Személytelen, a Megfoghatatlan Titok jelenlétében . . .

Aki tud sírni és aki hálás az ismeretlen Isten előtt, az már nincs messze az Isten országától. Kevés vallás fektet annyi hangsúlyt a hálára és az irgalmasságra, valamint az egész mindenségben láthatatlanul is jelenlévő Valamire (vagy Valakire) — amit nem tud ugyan meghatározni; nem képes, talán nem is akar megnevezni, vagy ha igen, akkor száz meg ezer nevet ad Neki — mint éppen a buddhizmus. De akkor semmiképpen sem mondható a buddhizmus a- teizmusnak.

4. AZ ÉG HALLGAT: MIÉRT BESZÉLNÉK HÁT ÉN?

A kínaiak több mint kétezer éves „vallása" a konfucianizmus volt. Szent könyvei a kínai .klasszikusok' pl. az Ódák Könyve, Konfúcius Annáleszei, Men- ciusz, a Krónikák és a Rítusok Könyve.

Évszázadokon át vitatkoztak európai tudósok arról, vajon istenhivő-e a konfucianizmus, vagy ateista, jobban mondva, nem afféle laikus erkölcstan-e? Az első jezsuita misszionáriusok, élükön a nagy Riccivel, azt gondolták, hogy a klasszikus kor (beleértve magát Konfúciust is) még egyistenhivő volt, csak később lúgozták ki a vallásos tartalmat s magát az Istent. Ez azonban már a racionalizmus romboló hatásának az eredménye.27

Figyelemreméltó Ching Júlia véleménye ebben a szöges kérdésben. Ö úgy véli, hogy a konfucianizmust több joggal nevezhetjük istenhivőnek, mint ateizmusnak. Sok mai férfiről és nőről is az az első benyomásunk, mintha semmiben sem hinnének már, mintha valóban ateisták volnának. A döntő pillanatokban azonban (pl. betegség, halál stb.) mégis csak a hit javára, Isten mellett döntenek, hozzá fordulnak, imádkoznak.

Tagadhatatlan tény, hogy a kínai klasszikusoknak legalább is egy része (pl. az Ódák, Dokumentumok stb.) határozottan a személyes. Istenről tesz tanúságot és feltételezi Öt, mint az élet szerzőjét és a történelem Urát. Igaz, nem