Szolgálat 40. (1978)
Könyvszemle - Alszeghy: A gyónás. Babos: A betegek kenete (Békési I.)
tének kilencszázados évfordulójára is. Ugyanaz a történelmi bevezetés szerzője is: Györffy György, az Árpádkor történetének legkiválóbb magyar szakértője. Tanulmánya rendkívül informatív, a király emberi vonásaitól a gazdasági életig mindenre kiterjed. Bevezető soraiban ugyan azt írja: Hogy László király „miért szent, arra még az olvasott ember sem tud válaszolni." Györffynek, úgy látszik, némileg egyoldalú elképzelése van a keresztény szentség lényegéről. Ugyanis a továbbiakban épp ő hívja fel a figyelmet Szent Lászlónak azokra a tetteire és megnyilatkozásaira, amelyek mély hitét, érzékeny lelkiismeretét és alázatos bűntudatát tanúsítják. Olyan vonások a képben, amelyek jellemzői minden idők szentjeinek. Györffy tanulmányát fordítások sora követi László király okleveleiből, a róla szóló latin liturgikus szövegekből, a középkori magyar krónikákból, továbbá Szent László legendái, középkori tiszteletének okleveles emlékei, Temesvári Pelbárt egy beszéde a hozzá tartozó olvasmánnyal és végül a 15. századi szép magyar nyelvű „Ének Szent László királyról“. Rendkívül gazdag és változatos a László Gyula válogatta képanyag, nemcsak illusztrálja, hanem ki is egészíti a szövegeket. Nagy kár azonban, hogy épp itt a kiadó nem követte az „István király emlékezete“ jól bevált mintáját. Abban a képeket válogató Dercsényi Dezső mindegyikhez fűzött szakszerű magyarázatot. Itt be kell érnünk a szűkszavú, bár szabatos képaláírásokkal. Bogyay Tamás Alszeghy Zoltán: A g y ó n á s . Róma 1978, 120 o. (tkk II1/7) Babos István: A betegek kenete. Róma 1978, 112 o. (tkk III/8) Alig van elméleti és gyakorlati síkon egyaránt annyi zűrzavar és bizonytalanság a zsinat óta egy kérdés körül, mint éppen a gyónással kapcsolatban. Viszont a betegek kenetének elméleti újraértékelése és megértése, valamint a szinte újjászületett gyakorlat a megújulás egyik legvigasztalóbb területe. A tkk legújabb két kötete ennek a két szentségnek a területén nyújt segítséget, elméleti és gyakorlati vonalon egyaránt. P. Alszeghy „Az élet kérdezi a teológiát“ c. fejezetben mindjárt a könyvecske elején azt a hangot üti meg, amely végig jellemzi ennek a nagyon tartalmas, nagyon alapos és kiegyensúlyozott könyvnek minden oldalát. Nem hiába világviszonylatban is elismert tekintélye a kérdésnek a szerző. Szűk keretei közt is minden lényeges kérdést tárgyal, történelmi alapon is — meghúzva a fejlődés vonalát a legrégibb bűnbánati fegyelemtől a mai gyónásig —, elméleti síkon is: szinte katekizmusszerű, világos kérdésfölvetésekkel és rövid, megokolt, okosan mérlegelt válaszokkal. Az elmélet mellett mindig tekintetbe veszi a lelki és gyakorlati, lelkipásztori oldalt is. Különös gyönyörűség szép magyar nyelve és az a gond, amellyel nyomon kíséri a kérdés hazai irodalmát és a hazai viszonyokat. Külön ki kell emelnünk a „megtérés“ finom lélektani elemzését, a folyamatos megtérés annyira fontos kérdésének őszinte fölvetését és tisztázását. Nagy segítségünkre van a kis mű azon a „kettős úton", amely a szerző szerint a gyónás mai válságának megoldására vezet: „Az egyik abban áll, hogy felismerjük a mai gyakorlatban a Krisztus Urunk szándékának megfelelő fejlődés gyümölcsét. A másik a mai gyakorlatot fejleszti, javítja, hogy jobban megfeleljen az Üdvözítő szándékának" (107). P. Babos szakterülete a szentségek. A tkk-ba már írt a keresztségről és bérmálásról, s a lelkipásztorkodó papságnak két füzetével is segítségére sietett a keresztség és a betegek kenete kérdésében. A szerző a betegség, a szenvedés és a betegek világtávlatába állítja be az Úr magatartását és felfogását a betegséget illetően, ugyanígy az Egyház felfogását és két évezredes gyakorlatát. Ez a kis könyv is a tanár és a lelki- pásztor szerencsés ötvözete: világos tanítás és gyakorlati útmutatások jellemzik. Finoman elemzi azt az állapotot, amelyben a beteg annyira rászorul, hogy „felemeljék és megerősítsék". Alapfelfogása: „a hangsúly a beteg hívőn van, és(a kenetet sokkal szélesebb területen kellene alkalmazni, hogy kifejthesse kegyelmi hatásait" (75). Ezt világosan megalapozza, fölfrissítve a szentségről szóló régebbi ismereteinket, kiegészítve S3
