Szolgálat 40. (1978)

Eszmék és események - Mindennapok Máriája (Mózes Piroska)

Kint zajlott az élet, és eseményeiben valósultak Isten további tervei: Nép- számlálás, Betlehem, Háromkirályok, Heródes, Egyiptom. Mind egy-egy láncszem a megtestesülés megvalósulásában, és alkalom helytállani a kimondott igenért. A kiválasztottság nem jelent gondtalan életutat. Mária nem tiltakozik állapotára hivatkozva a népszámlálás ellen; nem átkozza a névtelen betlehemieket, nem finnyáskodik az istállószagtól; nem perel a sorsát így intéző Istennel. Nincs mentőszolgálat a szüléshez; nincs különszobás betegágy; nincs tra- bant az egyiptomi „turistaúthoz“, fegyver a puszta vadjai ellen; nincs protekció Heródesnél, sem pénz a pribékek megvesztegetésére. A két legvédtelenebb és legdrágább személyt csak József hűsége kíséri — aki a napi falatot biztosító szerszámait is otthon kellett, hogy hagyja — és egy csacsi, aki hátát kínálja ülésnek, gyors lábait a sietségnek. Fejét nekifeszíti a messzeségnek, nagy füleit a veszélyes neszeknek. A végtelenül bölcs Isten nem villámmal sújtja az üldözőt, hanem gondviselésével így menti Fiát.

Nem volt magnó, hogy rögzítsék, az sem, aki elpletykálja, de az édesanya az angyalok glóriája előtt biztosan altatót énekelt kisfiának, örült a barmok meleg leheletének, és biztató szeretettel kapaszkodott József erős karjába. Pólyába kötötte a Végtelent, és mosolyra derítette a köztünk didergő Istent.

Heródes halálával nyugodtabb életszakasz következik a názáreti házban. Itt sincs több ragyogás, mint amit egy mécs nyújt. Egyszobás összkomfort, amibe az ácsműhely is beleértendő. Nem hiányzott belőle a szövőszék sem. A munka zaja énekszóval vegyül: zsoltár három hangra, „dzsesszkísérettel". Forgács pattog a bogrács alatt, gyors ujjak közt pereg az orsó. A gyermek vizet hord, „apjának" segít, — ízlelgeti a mesterség csínját-bínját. Minden olyan egyszerű, mint bármelyik szomszédban; .senki sem sejti, hogy itt az Isten cseperedik em- berré-felnőtté. Csak Mária szolgálata tudatos Isten-szolgálat, azért olyan tökéletes legkisebb részleteiben is.

Aztán a három napos Isten-keresés. Soha nem volt hanyag, a gyermek is jó, szófogadó, de vonzza az „atyai ház“, és odafeledkezik. Az örömök és tőrök játéka az anyai szívvel. És ő hisz és bízik és szeret rendületetienül. Szívébe zárja az eseményeket, fia szavait, s elgondolkodik rajta. így válik naponta méltóbbá hivatására.

Majd jön az özvegység, aztán fia is elhagyja a szülői házat. Elindul az Atya akaratát teljesíteni. Új környezet: fiának faragatlan, halszagú barátai — és ő gyöngéden szolgálja őket. Figyelmességével segítségére siet a kánai fiatal párnak. Egyszer megpróbálja ismét hazahívni fiát, amikor anyai ösztöne veszélyt sejt, de válaszából megérti, hogy neki most hallgatni kell — az igét. Bűntelen, Istenre szomjas lelke a legtisztábban fogja fel az örömhír minden szavát és Isten országának titkait. Ezzel a tudásával áll majd az ifjú Egyház bölcsőjénél anyáskodó szeretetével, bátorításával. Nagypénteken felfoghatatlanul járja a keresztutat, szorosan fia nyomában. A fájdalom tőre szaggatja szívét, ezen méri fel a bűn nagyságát, kiválasztottságának nagyszerűségét. Itt telik el szíve részvéttel irántunk. S amikor fiát haldokolni látja, pártfogásába

82