Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus
már maga is volt az éhhalál árnyékában, az méltányolhatja igazán a szeretetnek ezt a hősi „összeesküvését“. 1942. márc. 15-én kiújult súlyos tüdőbajával be kell vonulnia a láger kórházába. Négy évet tölt itt, egészen a felszabadulásig. Kétszer megpróbál visszatérni társai közé, de nem megy. Kétszer titokban hozzák el, hogy az ellenőrző orvosi bizottság mint reménytelen esetet gázkamrába ne küldje. Termenként 120—150 tüdőbeteg összezsúfolva, jóformán minden orvosi ellátás nélkül: a halál háza! Károly itt is osztatlan népszerűségnek örvend. Élményeinek, utazásainak elbeszélésével szórakoztatja betegtársait, kártyázik velük, vagy látogatja a még betegebbeket, papot juttat a haldoklókhoz. A Szentséget kis bádogdobozban a párnája alatt rejtegeti. Másoknak is jut. Micsoda nem sejtett lehetőségei a diakónusi szolgálatnak! Az oltártól eltépett diakónus az Oltári- szentség őre és kiszolgáltatója lesz! Károly mind mélyebben lát bele Isten felülmúlhatatlan nagylelkűségébe. Életét ismételten felajánlja engesztelő áldozatul, elsősorban szívügyéért: az ifjúságért. Csoda-e, ha Urának meghitt közelségében itt is kiegyensúlyozott és vidám marad? Csak egy vágy kínozza. 1942 karácsonyán, az ünnepi misén, tisztéhez híven ő énekli az ünnepi evangéliumot. Ez még jobban felszítja benne a vágyakozást az oltár után. Ha valaha, akkor most igazán kilátástalannak tűnő kívánság. De Istennek semmi sem lehetetlen. 1944 elejétől betegsége rohamosan súlyosbodik. Hozzátartozói sürgető kéréseket nyújtanak be érdekében. Mindhiába. Nyár végén viszont egy csapat francia fogollyal a lágerbe kerül Gabriel Piguet, Clermont-Ferrand püspöke. Szinte magától merül fel a gondolat: van püspökünk, papszentelést is lehet tartani! Az érdekelt először hevesen tiltakozik: otthon kell elmondania első miséjét. Sajátságos módon röviddel ezután bombatámadás dönti romba Kleve nagy részét, a templommal együtt. Károly megérti a tanulságot. Persze az ügy kivitele nem egyszerű. A külvilággal érintkező ültetvénytelepen át leveleket kell eljuttatni von Galenhez meg az ott illetékes Faulhaber müncheni érsekhez; az engedélyeket meghozni, a szükséges kellékeket a lágerbe vinni vagy ott előállítani. A „futár" szerepét a freisjngi iskolanővérek egy bátor jelöltje tölti be, aki „Médl" álnéven majd egy éven át hetenként fölkereste a lágert, nehéz élelmiszer- és orvosságcsomagokkal megrakodva. Mondanunk sem kell, hogy a szentelés terve valósággal lázba hozta a jó nővéreket, és megkétszerezték segítségüket. A súlyos beteg a tőlük kapott tápláló élelmiszerekkel erősítgette magát, de imáik is állandóan kísérték. December 17-én, az ádvent „Gaudete“ vasárnapján megy végbe a lágerek történetében páratlan szertartás. A megelőző tíz napon Károly a zsúfolt betegszobában lelkigyakorlatot tart, takarója alá bújva elmélkedik. A „főpróbán“ fényképek is készülnek, pedig fejével játszott az, aki a lágerben ilyesmire vetemedett. A nagy napon a kápolnát zsúfolásig töltik a szentelendő megyés paptársai, vagy 30 teológus és a jóbarátok. A püspök teljeé ornátusban vonul be, — püspöki botját egy bencés faragta ki az asztalosműhelyben, gyűrűiét egy 54
