Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Sántha Máté: Karl Leisner, a diakónus

A szőkehajú, kékszemű kis Károly vidám, fogékony, minden iránt érdeklődő, de egyben önfejű, akaratos legényke. Mindenkit meghódít simul ékony kedvességével, viszont természetesnek veszi, hogy ő a vezető mindenütt. Szüleinek sok gondot okoz, hogyan hajlítsák akaratát anélkül, hogy megtörnék. Otthon jaj a kisebbeknek, ha nem engedelmeskednek neki! Az iskolában is köréje csoportosulnak társai, bár nem tartozik a legjobb tanulók közé, — nem az ész hiányzik hozzá, hanem érdeklődését nem köti le eléggé. Tény, hogy gazdag bőségben kapta a közösségi hajlamot és szervező képességeket. Vérmérsékletének szangviníkus hevessége szerencsésen kereszteződik a kolerikus akarat szívósságával. A vallás leikének természetes anyanyelve, együtt fejlődik és érik vele. Kevelaerba rendszerint gyalog mentek el, igazi zarándoklatként. Később kerékpárral is szívesen járt oda. „Szülőföldem — kiált fel egy helyen naplójában —, mi volnál a Szűzanya kegyhelye nélkül!“ Élénk természetével nem lehetett könnyű számára a rendszeres, következetes imaélet. Mégis hűségesen kitartott ebben zsenge korától, és később a legkedvezőtlenebb külső körülmények között is.

Ragyogó gyermekkorára és ifjúságára mély hálával gondolt vissza mindig. Büszke kisportolt izmaira, boltozatos mellére, elpusztíthatatlannak látszó (sajnos, csak látszó!) egészségére. Szenvedélyes úszó, kerékpározó és főleg turista. A Kleve határában elterülő hatalmas erdő, a Reichswald, kimeríthetetlen tér neki és pajtásainak fölfedező utakra, játékokra, duzzadó energiáik vidám kitombolására. 13 éves fejjel kezdett naplóiban híven följegyzi első „ifjúsági körének“ kalandjait. (A naplóírást nagy következetességgel folytatta 27 füzeten át; az utolsó bejegyzés halála előtt 3 héttel kelt. Ezek életének és fejlődésének leghitelesebb forrásai.) Később a kör tágul, a kirándulásokból társasutazások, nagy táborozások lesznek. Bejárják Westfáliát, Észak-Németorszá- got, a Saar-vidéket. 1932-ben Svájcba, 1935-ben Belgiumba visz az út. 1936 pünkösdjén végigvonulnak Itálián, le Rómába, ahol a Szentatya a kihallgatáson megszólításával tünteti ki. 1934-ben nagy sátortábort szervez Goresbeekben (Hollandia). — Hogy milyen harmóniába olvad ezeknek az egészséges fiataloknak az életében minden, arról hadd idézzük egy-két följegyzését:

Tomanadrágban szaladgálunk a harmatos rajnai pázsiton, hagyjuk, hadd cirógassa testünket a meleg reggeli nap. Azután fejest ugrunk a Rajnába. Lemerülünk, úszkálunk, hancúrozunk kedvünk szerint. Ügy érezzük magunkat, mint a halak, engedjük, hogy az ár sodorjon, hej! Röviddel rá a szakadékban készen állunk a templomba menésre. A falusi templomban szentmise. Azután a tábortérre megyünk. Ott kaja, utána játszunk, bolondozunk. Milyen csodálatos minden! A természet legszebbik ruháját öltötte fel. Olyan, mintha minden ünneplőben pompáznék az örömtől, hogy az élet olyan szép és nagy. A rét felöl hallom a patak csendes csörgedezését. Lassan sétálok arrafelé, fölfedezem a zsályát és más szép virágokat. Mindez mindig újra ösztönöz, hogy bejárjuk Isten szép világát. Ma is végre megint kitombolhatjuk magunkat, mi fiatalok, kergetőzhe- tünk a mezőkön, végiglopózhatunk az erdőkön. Remek élet! Este sátrat verünk, közösen imádkozunk a mennyei Atyához, és fáradtan lefékezünk a kemény padlóra. Szemünkben ott remeg még egy szikrája annak a szépségnek, amelyet a

48