Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A papságra készülők lelki nevelése

Csak a fájdalmas önismeret árán, amely átszúrja és kicsire zsugorítja énünk felfújt hólyagját, jön el hozzánk Krisztus megbocsátó és szabadító kegyelme. Csak ekkor lesz az Isten Igéje .lélek és élet“ számunkra, amely mindenható erővel alakít és gyógyít. Nem teszi naggyá kicsinységünket; de helyreállítja a bűn által eltorzított igazi énünket, a Krisztus-képmást. A kegyelem nem úgy gyógyít, hogy a további harcot fölöslegessé teszi; hanem bizalmat és erőt ad a harcra, mélyebb és őszintébb bűnbánatra ösztönöz, és végül valóban képessé tesz a szeretetre. Testvérünket egyre inkább úgy fogadjuk el, mint saját magunkat, az ő javát a saját javunknak tekintjük. Együtt tudunk örülni az örvendezők- keí és együtt sírni a sírókkal (Róm 12,15).

b) A barátságra nevelés.

A barátság igénye rendkívül erős a mai ifjúságban. A szemináriumi nevelés irányítsa és fejlessze tovább a barátságra való fogékonyságot. Mutassa meg értékét a pap életében, és segítse a szeminaristát értékes és tartós barátságok kialakításában.

Krisztus apostolokat választó és nevelő munkájának célja, hogy tanítványai szolgákból barátaivá váljanak (Jn 15,9-15). Ez akkor teljesedett be, mikor személyének legmélyebb titkát, Atyjával való kapcsolatát közölte velük. Semmit sem tartott meg a maga számára; mindenét kiosztotta barátainak. De ő is egészen befogadta őket önmagába:

amint Te Atyám énbennem és én Tebenned, úgy ők is bennünk legyenek (Jn 17,21).

Tehát a tanítványok egymással való barátsága Krisztussal való egységükön alapszik. A barátság annál mélyebb, minél közelebbről érintik a személyt azok a javak, amelyeket a barátok megosztanak egymással. Ezért a keresztény közösség, ha hivatását megvalósítja, a legmélyebb barátságok forrásává válhat. Hiszen azok a „javak“, amelyeket együtt birtokolnak és egymással megosztanak (Krisztus személye és adományai), a legmélyebben érintik a személyt.

Nyilván a keresztény barátságoknál is közrejátszik a természetes rokon- és ellenszenv; jellembeli ellentétek megnehezítik a barátság kialakulását. Azonban a kegyelem egyrészt megnemesíti az egymáshoz való természetes ragaszkodást, másrészt gyengíti és gyakran egészen legyőzi a természetes taszító erőket. Bár a keresztény közösségben sem lehet mindenki egymás barátja, mindenki felé nyitva kell tartanunk a barátság kapuját.

Igaz, hogy a keresztény barátságnak Krisztus közös birtoklása, szeretete és szolgálata a közös alapja. Azonban ezt nem szabad úgy félreértenünk, hogy csak Krisztust szeretjük egymásban, az emberi személyt pedig csak eszköznek tekintjük Krisztus eléréséhez. Bár Krisztus és barátom személye valósággal különbözik, de a kettő szeretete elválaszthatatlan egymástól. Egyrészt barátságom éppen azt jelenti, hogy részesedem Krisztusnak barátom személyére irányuló szeretetében. Másrészt, a kegyelemben megújulva, barátom személye tisztul egyre inkább Krisztus képmásává; az ő személyes valósága tükrözi szá37