Szolgálat 40. (1978)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A papságra készülők lelki nevelése
örömét, hogy a lélek „bizonyíthassa“: nem saját élménygazdagságát, hanem Krisztus személyét keresi. Abban örvendezik „kimondhatatlan örömmel“, akit nem lát és akiben mégis hisz (1 Pét 1,8). Szeretete Krisztus iránt, akit nem lát, arra ösztönzi, hogy szeresse Krisztus testvéreit, embertársait, akiket lát. Minél jobban egyesül Krisztus Testével az Eucharisztiában, annál valóságosabban tudja szeretni Krisztus Testének, az egyházi közösségnek a tagjait. S mivel Krisztus különös gyöngédséggel fordul az elveszettekhez, az atyai háztól távollévőkhöz, az ő szeretete is kitárul az egyházi közösség határain túl a „kívülállók“ felé. A cölibátusra való hivatásnak ez az egyik legbiztosabb jele: mennyire képes a papnövendék arra, hogy a földi szerelem ösztökéje nélkül kilépjen önmagából, és igazán szeresse az embereket. Mária szüzessége az egész Egyház Krisztussal való kapcsolatának páratlan tökéletességű megvalósulása és mintaképe. Minden szűz analóg módon Mária hivatását éli meg. Részesedik Mária szegénységében: amint Mária Istenért lemondott arról a beteljesülésről, amely a házastársak egymás iránti szerelméből és a szerelemben fogant közös gyermekből származik, ugyanígy minden más szűz is. De részesedik Mária anyaságában is. Mária szegénysége: terméketlen méhe a Szentlélek erejéből Krisztust adta világnak. Hasonlóképpen a szűz szegénysége, a földi beteljesedésről való lemondása is gyümölcsöt hoz: a Szentlélek erejéből Krisztust formálja ki önmagában és mintegy Krisztust „szüli“ sok más lélekben. Minden Isten Országáért vállalt szüzesség életforrás: növeli Krisztus Testét, elmélyíti a Test tagjaiban Krisztus életét. Végül a szűz az új, eszkatológikus világ tanúja az emberek között. Saját életében mutatja meg annak az Országnak a valóságát, amelyben nincs többé szükség házasságra, mivel betelt a választottak száma, és minden üdvözült személyes közösségben lesz Krisztussal és Testének minden tagjával. Már ízleli és éli ennek az új világnak adományait. Látható élettárs nélküli életének boldogsága megoldhatatlan talány marad a nem hivő számára. Ha a papnövendék a keresztény szüzesség ideálját magáévá teszi, akkor nem kell attól tartanunk, hogy a celibátust csak mint szentelési föltételt fogadja el, és az első adandó nehézségre megfutamodik. Megérti, miért kapcsolta össze a nyugati Egyház a papság intézményét a celibátus karizmájával. IV. A lelki nevelés formái és folyamata. A legfontosabb nevelési forma olyan közösség kialakítása a szemináriumban, ahol Krisztus jelen van és hatni tud; a szemináriumi vezetőség pedig mint egységes „team“ inspirál és vezet, de mindenekelőtt testvéri szeretettel fordul a szeminaristákhoz. Az eszmények megvallásában és megvalósításában, Krisztushoz való viszonyukban elöljáró és papnövendék testvérek. A testvéri viszony sokkal alapvetőbb közöttük, mint az elöljáró — alattvaló kapcsolat, amelynek célja éppen a testvéri közösség előmozdítása. A mai ifjúság számára 35
