Szolgálat 40. (1978)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A „Kegyelemmel Teljes“

tatosságok végzésében stb. fejeződik ki. Lényeges az, hogy ezek ne fejlődjenek ki öncélú gyakorlattá és ájtatossággá. Sajnos, sokszor így történik, mint annak a férfinak esetében, aki egyszer dicsekedett e sorok írójának, hogy nagyon tiszteli a Szűzanyát, mert a májusi litániákon mindig részt vett, egyet sem mulasztott el. S amikor megkérdeztem, hogy mi más egyebet tett Mária tiszteletére, csodálkozott s méltatlankodva csak ennyit mondott: „hát ez nem elég?“ Egyáltalán nem elég, mert a .Mánia-tiszteletnek életünket kell befolyásolni, alakítani és formálni. Ha kimerül vallási gyakorlatokban és ájtatosságok- ban, akkor a Kegyelemmel Teljes nem érintette meg bensőnket, s nem tud bennünket egyre igazibb és hívebb Krisztus-követővé tenni. Pedig a Mária-tisztelet: Krisztus-követés a mindennapokban.

A M ária-tiszteletet jól megérti az a három gyermekes apa és anya, akik bevallják, hogy a rózsafüzért nem igen gyakran imádkozzék, de mégis hiszik, hogy szívükből tisztelik Máriát, az édesanyát, mert teljesen gyermekeik nevelésének szentelik magukat, hogy azok éppúgy mint Jézus Názáretben, növekedhessenek korban és bölcsességben Isten és emberek előtt. Ebben a családban a gyermekek nevelésében központi helyet kap a hitoktatás. Ezt nem hárítják át sem az iskolára, sem a templomra. Végzik saját szülői kötelességüket. A Kegyelemmel Teljes így hat a család mindennapjaiban.

A Mária-tiszteletet jól megérti az a magyar asszony, hívjuk csak Gizi néninek, akit az embereken segítő Mária annyira megigézett, hogy önkéntes szolgálatra jelentkezik kórházakban, öregotthonokban és menhelyeken. Annyira átüt jókedélyén, szívességén és szolgáló szeretetén a természetfeletti, hogy Isten közelségében érzik magukat a betegek. íme, a Kegyelemmel Teljes a máriás Gizi nénin keresztül szolgálja továbbra is az embereket és egyben Isten ügyét — a mindennapokban.

A Mária-tisztelet lényegét megérti az az asszony, akit Máriának Magnifi- cat-os prófétai szavai annyira megihlettek, hogy szinte bűnnek tartja jóllakni olyan időkben, amikor millió és millió embertestvér a földkerekség valamelyik pontján saját hibáján kívül éhezik. Ez a jómódú asszony talán nem böjtöl, de bőséges asztalánál csak a legszükségesebbet veszi magához a Szűzanya tiszteletére. A megtakarított összeget időnként megbízható gyűjtőszerven keresztül elküldi az éhezők megsegítésére. A máriás lélekben így él és általa így hat a Magnificat lelkisége, s igazolja Isten irgalmas szeretetét az emberek iránt — a mindennapokban.

Guadalupéban ismételten volt alkalmam látni azt a páratlan tiszteletet, amely Mexikó szegény indián népét viszi 400 év óta a „barna" Szűzanyához, aki nem a spanyol hódítóknak jelent meg, hanem a kis indián Juan Diego-nak, s mentéjén rajt hagyta vonásait. Megszakítatlanul jönnek, és a szó szoros értelmében térden állva csúsznak a kegyhely terének kövezetén, majd bent a bazilika kőpadlóján egészen a kegyképig, ahol boldogok. A legtöbb sohasem hallott teológiáról, sem mariológiáról, sohasem tanult még*katekizmust sem, de hitükben, amelyet a guadalupei Mária tart elevenen bennük, erősek marad26