Szolgálat 39. (1978)

Halottaink - P. Király Kelemen OFM (Szerkesztőség)

P. KIRÁLY KELEMEN OFM (1893—1978)

A Bács-Bodrog vármegyei Szentfülöp (ma Filipovo, Jugoszlávia) gazdag paptermő földjéről származott, amely a többi között két jeles magyar papi egyéniséget is adott korunkban a magyarságnak: Lépőid Antal prelátust, a Pázmáneum volt igazgatóját és egy jó évtizeddel később Király Kelemen ferences atyát. Mind a ketten külföldön éltek a negyvenes évek óta; mind a ketten tollúkkal is szolgálták a tudományt és Isten országát. Egyéniségben viszont nehéz különbözőbbet elgondolnunk, mint a szelíd, visszavonult tudóst meg a kemény, végig szívós energiával tevékenykedő és küzdő lelki- pásztort. És mégis: Isten különös kegyelméből éppen az a szenvedélyes, minden megalkuvástól irtózó papi ember lett előfutára a magyarok között az ökuméné nagy ügyének.

Német szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1893. ápr. 24-én, és öntudatos magyarrá vált. Zsenge ifjúságában lépett a ferences rendbe, több, mint hatvan évig volt hűséges fia. 1916-ban szentelték pappá Egerben. Első állomása a pécsi ferences zárda volt, majd hamarosan noviciusmester lett az ősi bácsi ferences kolostorban, itt tartózkodott 1918-ban. Az anyaországba visszatérve volt városi plébános és rendi elöljáró, tartományi tanácstag és római vizitátor. Közben megírta nagy történelmi munkáját: „Hatszáz éves ferences élet Szécsényben." 1934-ben a berlini magyar követségre kerül lelkésznek, itt megbízzák a németországi magyar szórványok lelki gondozásával. Itt írja meg „ Hitleri zmus és kereszténység“ c. művét, amelyben — Ravasz László szavával élve — rámutat „az Európát megszálló démonizmus minden hibájára és bűnére“; és itt ismerkedik meg közelebbről az evangélikusokkal, ami kiváltja belőle az egység ügyéért való szenvedélyes aggódást és tevékenységet:

„Aki szereti Krisztust, napjaink élethalál harcában nem lehet többé közömbös. Krisztus legszentebb akarata teljesítésében nincsen többé semlegesség, hanem áll az Úr szava: ,Aki nincsen velem, elleneim van, s aki nem gyűjt velem, szétszór.' Ma nem elegendő azt mondani: nem dolgozom az egység ellen. Mellette, érdekében kel l dolgozni. Mert csak egységes kereszténység vezetheti a világot Krisztushoz.“

Hazatérve megírja „A keresztény egyházak egysége“ c. művét és Serédi bíboros megbízásából megindítja az Egység Útja c. havi lapot, sürgeti a hittankönyvek revízióját, egységtervet szervez, előadások során sürgeti az új lelkiséget, egymás kölcsönös megismerését, megbecsülését, segítését.

1944 októberének elején Csongrádra megy az elmenekült plébános helyettesítésére. 1945 nyarán a magyar ferences rendtartomány apostoli vizitátorává nevezik ki. 1947-ben rendje Amerikába küldi. 1950-ben a kanadai Winnipegben megalapítja a magyar templomot és plébániát, majd több mint másfél évtizeden át a magyar ferencesek vezette lelkigyakorlatos kolostorban. DeWittben dolgozik, missziós házat épít, amelynek ő az első főnöke.

Közben lefolyik all. vatikáni zsinat. Kelemen atya elkerülte azt a veszélyt, amely korosztályában gyakran kísért: a Zsinat eszméinek félreismerését, vagy éppen a velük való szembefordulást. A boldogan üdvözölt ökumenikus dekrétumon keresztül megtalálta a hozzá fűző köldökzsinórt, és az Egyház tekintélyi megnyilatkozása megkettőzte küzdőerejét. Ö sürgette az emigrációban az első katolikus—protestáns találkozókat, az ökumenikus bizottságok megszervezését, a sajtóban beszámolt az egységügy fontos világeseményeiről. 1945-ben adta ki „Katolikus-protestáns egységtörekvés története Magyarországon“ c. könyvét. Ebben is állandóan beleá11ítja a magyar mozgalmat a világmozgalom keretébe. Ugyancsak Amerikában adta ki „Naplóm" c. kötetét. Utolsó éveinek fő tevékenysége: a magyar ferences vértanúkról szóló könyvéhez gyűjtött anyagot. 1978. márc. 7-én halt meg.

De az arany-, majd gyémántmisés Kelemen atya a lelkipásztorkodást sem hagyta abba. Gyémántmiséje után írt leveléből idézünk: „Én jó két év óta a detroiti magyar plébánián működöm. Újévig az USA legidősebb káplánjaként; most váltott fel jó év óta ideátra érkezett Páterünk, de még egy évig az angolban kell végezni a munkát . . .

96