Szolgálat 39. (1978)

Eszmék és események - A szentség esélyei (Michael J. Walsh)

litikai áramlattal. Jeanne d'Arc az Action Frangaise virágjában kapta meg a „szent" címet. Morus Tamás csak Róma és Canterbury viszonyának megjavu- lása után. A brit kormány még így is enyhe zavarba került. Beílarmino esete még érdekesebb. Bár a 17. századeieji Rómában óriási tekintélye és felelőssége volt, azt tartották, hogy nem egész megfelelően gondolkodott a pápa evilági tekintélyéről. Boldoggá avatását 1923-ig halasztották. Szentté hét év múlva avatták, éppen az után, hogy a lateráni szerződés a pápa evilági tekintélyét a Róma városán belüli aprócska egyházi állam főségére szorította. így Beílarmino kételyei elveszítették fontosságukat.

Az imént idézett három eset mind egészen új. Az elmúlt félszázadban azonban a szentté avatások száma gyorsan növekedett. Az összes hivatalos pápai eljárásoknak csaknem 75 %-a 1851-től kezdődően folyt le, amikor Róma különösen törődött tekintélyének az egész Egyházban történő növelésével. Még az 1634 előtti helyzetben is megmutatkozik ugyanez az irány: a hivatalos szentté avatásoknak ismét közel háromnegyede a 11—13. század közé esik, a pápai hatalom zenitjére. A pápa érdeklődése tükröződik a szentek földrajzi megoszlásában is. A 11.sz.-ban a legnagyobb csoport Németországból származott, a következőben Franciaországból, a 13.-ban pedig Olaszországból. Az „új törvény" szerinti szentek igen nagy része a 16. században született, és ezeknek csaknem a fele az ellenreformáció nagy központjaiból, Spanyol-, Francia- és Olaszországból való.

Nem mindig könnyű nemzetiségük szerint beosztani a szenteket. A határok változtak. Volt, hogy születésük, sőt néha haláluk helyét sem jegyezték föl. De amennyire ez meghatározható, a földrajzi megoszlás különös vonásokat mutat.

A „régi törvény" idején az ismert helyen született szentek 75 %-a mindössze négy országból származott: Olaszország (35), Franciaország (27), Németország (17) és Anglia (9). Ugyanez a megoszlás mutatkozik a helyi tisztelet alapján elismert szentek listájában (445, 185, 82, 101). Itália és Franciaország az „új törvény" idején is az élen járnak; Spanyolországgal együtt 65 %-ot biztosítanak. A szentek legnagyobb része tehát a latin országokból való, Itáliával az élen. Nem látszik kapcsolat a népesség száma és a szentek száma, sem a hitben való kitartás különböző foka között az egyes országokban. Pl. Írország, amelyet gyakran kiemelkedően katolikus országnak tartanak, híre ellenére nem látszik „a szentek szigetének" az utóbbi évezred alatt. A szabályozás óta Oliver Plunkett mostani szentté avatásáig egyetlenegy szentet sem mutatott fel.

A szentek és boldogok legújabb csoportjában sokkal kevésbé látszik a latin országok uralma. Franciaország áll az élen, de Japán a második, Anglia a harmadik helyen, Olaszország pedig a negyediken. Európa még mindig a boldogok több mint 66 %-ának ad hazát, de a Távol-Kelet 35.5 %-nak a hazája. Viszont az összes ázsiai boldogok vértanúhalált szenvedtek, éspedig egy európai — rendszerint szerzetes — kíséretében. Ha a vértanúságot mint különleges esetet kihagyjuk a statisztikából, akkor újból az előző képletnél vagyunk.

74